Rendszeres gyaloglással elősegíthető a lassabb öregedés

A Leicesteri Egyetem tudósai által publikált tanulmány a gyaloglási tempó és a biológiai életkor közötti kapcsolatot részletezte, mégpedig temérdek mennyiségű genetikai adatok felhasználásával, melyek alapján kimutatták, hogy a testmozgás valóban hosszabb élettartamot biztosíthat.

Egy 2019-es kutatás során megállapították, hogy a lassabb járás és kocogás korrelál a 40-es éveinkben járó embereknél kimutatott felgyorsult öregedéssel, amit főként az alacsonyabb agytérfogat biológiai mutatói jeleztek. Soron kívül Gulyás Gergely Magyar Péterről: „Időben szóltam, hogy elmebeteg”

A Leicesteri Egyetem kutatói korábban hasonlóképpen kimutatták, hogy mindössze napi 10 perc élénk séta akár három évvel is növelheti a várható élettartamot – ezúttal genetikai adatokat használtak fel, hogy megerősítsék ezt az ok-okozati összefüggést.

A tanulmányban az emberek genetikai profiljában található információkat vizsgálták a telomerek felmérésével, melyek a kromoszómák végén lévő sapkák, amik megvédik őket a károsodástól, ezért az öregedés hatásait vizsgáló kutatások középpontjában állnak.

Ahogy a sejtjeink osztódnak, a telomerek megrövidülnek, és végül megakadályozzák, hogy a sejtek tovább folytassák a burjánzási folyamatokat, így öregedő sejtekké válnak – mindezek miatt a telomerek hosszát a biológiai életkor mérésének egyik legfontosabb markerének tekintik.

Az új tanulmány a UK Biobankból származó genetikai adatokat elemezte több mint 400 000 középkorú felnőttről, és összehasonlította azokat a gyaloglási sebességre vonatkozó információkkal, amelyeket mind saját bevallás alapján, mind pedig a résztvevők által viselt nyomkövetőkből gyűjtöttek.

A tanulmányt az egyik első olyan kutatásként írták le, amely ezeket a tényezőket együttesen vizsgálta, és ezáltal egyértelmű kapcsolatot állapított meg a gyorsabb gyaloglás és a fiatalabb biológiai életkor között: a gyors és lassú gyaloglóknak minősített emberek között a telomerek hosszából kiindulva 16 év eltérés mutatkozott.