Újabb magyarázattal álltak elő az élet eredetéről
Tudósok olyan RNS-molekulát hoztak létre, amely nemcsak replikálódni képes, hanem fejlődni is, így összetettebb molekulák tulajdonságait mutatja.
Az, hogy pontosan hogyan keletkezett élet szervetlen anyagokból, a tudomány egyik legrejtélyesebb mítoszának számít. Régóta feltételezik, hogy az RNS a DNS egyfajta előfutárként működött – ha ezek az egyszerű molekulák léteztek a korai Föld „őslevesében” is, akkor elkezdhettek maguktól reprodukálódni és különböző formákat felvenni.
Ahogy a molekulák egyre összetettebbé váltak, végül DNS-molekulákkal rendelkező sejteket hozhattak létre, amelyekből a ma ismert élet összes ismert formája megszületett.
Bármilyen szép is lenne ez a magyarázat, nem tudni, hogy az RNS-molekulák valóban képesek voltak-e ilyen evolúcióra, ezért a Tokiói Egyetem kutatói legújabb tanulmányukban replikációs kísérleteket hajtottak végre, hogy megfigyeljék a szerves komponensek viselkedését.
A csapat az RNS-replikáz molekulákat olajba zárt vízcseppekben inkubálta 37 Celsius-fokon, öt órán keresztül. Ezt követően tápanyagokat adtak hozzá az oldathoz, és az eredeti koncentráció egyötödére hígították, majd az elegyet megkeverték, és további öt órán át inkubálták – a folyamatot 240 cikluson keresztül megismételték, összesen 1 200 óra kísérleti idő alatt.
Végül megfigyelték, hogy az RNS-molekulák mutálódtak és diverzifikálódtak az idő múlásával, az egyetlen kiindulási faj végül öt különböző vonalra ágazott szét, melyek populációja stabilizálódás előtt erős ingadozást mutatott. A különböző vonalak között kölcsönhatások hálózata alakult ki: a legérdekesebb viselkedési mintának az együttműködést emelték ki, ami elősegítette, hogy mindannyian hatékonyabban szaporodjanak.
Bár a kísérlet azt mutatja, lehetséges, hogy az RNS önmagától evolúciónak induljon, és összetett élet kialakulásához vezessen, ez nem feltétlenül erősíti meg, hogy a valóságban is így történt, ezért további kísérleteket terveznek, hogy részletesebben feltárják a folyamat mögött rejlő titkokat.