Mesterséges bálnaürülék állíthatja helyre a tengeri ökoszisztémát
A bálnák végterméke nem csupán a halpopulációt látja el élelemmel, de rendkívül hatékonyan segíti a klímaváltozás elleni küzdelmet is.
Fotó: ashleybielawska / Twenty20Minden faj fontos szerepet játszik a körforgásban, nincs ez másképp a bálnákkal sem; ürülékük megtermékenyíti az óceán felszínét, ami fitoplankton virágzáshoz vezet, amely halak milliárdjait képes táplálni, mellékesen pedig a jelentős mennyiségű szén-dioxidot nyel el a légkörből.
Mikor a halak elpusztulnak, a szén egy része a tengerfenékbe záródik. A tengerbiológusok ezt a hatást biológiai pumpának nevezik, az elmúlt évszázad bálnavadászata azonban jelentős csapást mért erre a rendszerre.
Ezen próbál változtatni az India nyugati partjainál induló nemzetközi projekt, ami azt vizsgálja, a kutatók képesek-e mesterségesen utánozni a bálnaürülék óceáni ökoszisztémára gyakorolt hatását. Azt remélik, a technológia egyszerre növeli a halpopulációt és kezeli az éghajlatváltozás problémáját.
„Megpróbáljuk újra benépesíteni az óceánt. Nem tudom, hogy ez a kísérlet lesz-e a végső megoldás. Nagyon vonzó a gondolat, hogy idővel, amikor a bálna populáció (helyreáll), hagyhatjuk, hogy a bálnák biológiai pumpaként működjenek”
– nyilatkozta David King, az USA kormányának korábbi tudományos főtanácsadója, aki jelenleg a Cambridge-i Klímavédelmi Központ vezetője.
Az, hogy pontosan miből készülne a mesterséges ürülék, még nem dőlt el, a tudósok a vasban gazdag homok és a vulkáni hamu lehetőségeit mérlegelik. King szerint a siker a nitrátok, szilikátok, foszfátok és vas megfelelő keverékében rejlik. Arról, hogy az anyag tutajként lebegjen a tenger felszínén, az ipari felhasználásból visszamaradt sült rizshéj gondoskodna.
Az emberi tevékenység nyomán évente mintegy 40 milliárd tonna szén-dioxid kerül a légkörbe, az új eljárás azonban több milliárd tonnát lenne képes eltávolítani, amely fontos lépés lenne a felmelegedés elleni küzdelemben – számolt be a News Scientist.
A projekt ideje korlátozott, egyelőre csak körülbelül három hétig tart majd, a fő cél pedig annak megállapítása, a rizshéj elég jó módszer-e a mesterséges ürülék lebegtetésére. Ha bebizonyosodik, hogy az ötlet működik, King elképzelése szerint gazdasági modell is épülhetne rá; a part menti és szigeteken élő közösségek fizethetnének érte a gazdagabb halfogás érdekében.
