Kísérteties fényeket fedeztek fel idegen exobolygók égboltján
A jelenség más bolygórendszerek megértéséhez adhat támpontot a csillagászok számára.
ESO 
Az úgynevezett zodiákus vagy állatövi fény a Föld égboltján akkor keletkezik, amikor a napfény visszaverődik a Naprendszert kitöltő porfelhőkből, amelyek főként aszteroidák és üstökösök törmelékei.
Kínai kutatók nemrégiben észlelték, hogy néhány potenciálisan lakható exobolygó atmoszférájában is felbukkanhat ez a jelenség, melynek segítségével betekintést nyerhetünk, nagyjából miként festhetnek ezek a rejtélyes, távoli exoplanéták – írta a Space.com magazin.
A Sanghaji Csillagvizsgáló asztronómusa, Csien Ko elmondta, a tőlünk több száz fényévnyire lévő exobolygók zodiákus fényei arra utalnak, hogy az adott bolygórendszerekben jelen vannak olyan kozmikus égitestek is, amiket más módon lehetetlen kimutatni.
Ko és kollégái összesen 47 különböző, emberi életre alkalmas világot vizsgáltak, amelyeket a NASA Kepler űrteleszkópja révén tudtak azonosítani. Minden egyes bolygóhoz rengeteg adatot gyűjtöttek össze, többek között az Európai Űrügynökség Gaia missziójából, valamint a NASA Wide-field Infrared Survey Explorer (WISE) és Spitzer űrtávcsövéből.
Az adatok segítségével sikerült megállapítani, hogy mely bolygórendszerek voltak fényesebbek az infravörös fényben, ezt követően megvizsgálták, hogy a központi csillagok okolhatók-e a jelenségért, vagy közvetlenül az égboltban felgyülemlett részecskék miatt történtek a kilengések.
Végül három exoplanétát detektáltak, amelyeken egyértelműen az állatövi fény ragyoghat: a Kepler 69c-t, a Kepler-1229b-t és a Kepler-395c-t, amelyek mindegyike „szuperföldnek” minősül.
„A Kepler 69c szuper-Vénusz is lehet, ami nagyobb, mint a szomszédságunkban lévő bolygó, miközben felületén ugyanannyira barátságtalan körülmények uralkodnak. Elképzelhető, hogy olyan erős üvegházhatás érvényesül rajta, hogy a légkör sűrű és forró lehet, miközben pusztító szárazság jellemezheti a szárazföldet” – magyarázta Ko.
