A kültéri építményt Semiramisnak keresztelték el, amely annak a királynőnek a neve, aki a feltételezések szerint az ókori babiloni függőkertek megrendelője volt. A tervek szerint az épület mintegy 22,5 méter magas lesz, és öt darab növényekkel teli, fából készült héjkabinból áll majd, amelyeket nyolc acéloszlop támaszt alá.

A Semiramist a zürichi Müller Illien Landscape Architects és a svájci Timbatec faépítő cég tervezte, míg az alkatrészeit az ETH Zürich robotikai gyártólaboratóriumában állítják elő. A szerkezetben négy robotkar dolgozik együtt, amelyek kiválasztják és felemelik az előre kivágott rétegelt lemezlapokat, egymás mellé helyezik a kívánt konfigurációban, majd a helyükön tartják őket, míg az emberi munkások öntőgyantával ragasztják össze az alkotóelemeket.

Ez óriási munka, mivel minden egyes kapszula 51-88 ilyen panelből áll. Egy speciális vezérlő algoritmus gondoskodik arról, hogy a karok ne ütközzenek egymásnak, miközben összerakják a kapszulákat.

A tervezés során egyedi szoftvert is használnak, amely automatikusan beállítja az egyes kapszulák geometriáját, ha az adott egység számítógépes modelljének valamelyik pontját elmozdítják. A program azt is jelzi, hogy a különböző tervezési döntések miként befolyásolják az olyan tényezőket, mint az öntözés, a gyártási folyamat és a kapszula teherbíró képessége.

Az előzetes tervek szerint a Semiramis jövő tavaszra készülhet el és teljesen használható lesz, ezáltal nemcsak esztétikai, hanem mérnöki csodában egyaránt részünk lehet.