Gyász: elhunyt Kóbor János

Nem sokkal ezelőtt érkezett a hír, Kóbor János elhunyt, a legendás zenész, akit most az egész ország gyászol. A hírt az Omega együttes erősítette meg a hivatalos Facebook oldalán keresztül.

Kóbor János több volt mint legenda, egy olyan tehetség, ember és klasszis művész, aki igazi példakép. Hatalmas volt benne az élni akarás, és olyan sikereket tudhat maga mögött, mint csak kevesen. Soron kívül Donald Trump ismét felhívta Orbán Viktort

Az 1960-as évek óta volt aktív, és még sok terve volt az életében, a karrierjében. Imádta, amit csinált, és azt kivételes módon tette, amiért 2013-ban Kossuth-díjjal jutalmazták, míg 1987-ben a Liszt Ferenc-díjat vehette át.

Idén májusban töltötte be a 78. életévét, de a 79. születésnapját már nem élhette meg. Mindenki tudta, hogy komoly harcot vív a betegséggel, sok millióan szorítottak érte, nemcsak idehaza, hanem külföldön is.

Felsorolni is nehéz lenne, hány fellépés, koncert volt mögötte az Omega élén. Több olyan különleges dalt is köszönhetünk neki, amelyek a mai generáció számára is komoly értékkel bírnak, nélküle a zeneipar sem lesz a régi, nemcsak a rock.

Az MTI szintén beszámolt a legenda haláláról: Kilencvenéves korában hétfőn elhunyt Sediánszky János író, újságíró, a Magyar Rádió Örökös Tagja – közölte a család hétfőn az MTI-vel.

Sediánszky Jánost hosszú betegség után, otthonában, szerettei körében érte a halál hétfőn hajnalban. Nevéhez olyan műsorok fűződnek, mint például a Jó reggelt, vasárnap!, a Kulturális magazin, az Írók mikrofonközelben és a Vers mindenkinek. Pályafutása alatt számos hírességgel készített interjút, mikrofonja elé ült mások mellett Friedrich Dürrenmatt, Alberto Moravia, Simone de Beauvoir, Marina Vlady, Gina Lollobrigida, Mario del Monaco, Pierre Boulez, Jean-Pierre Rampal, Juliette Gréco, Gérard Depardieu és Charles Aznavour is.

Sediánszky Jánost 1957 augusztusában hívták a Magyar Rádió külügyi osztályára, ahol a nemzetközi rádiós, főleg zenei műsorcserét szervezte, majd pár év múlva az irodalmi főosztályra került szerkesztőként, majd főmunkatársként.

Több évtizedes munkássága alatt ismert és népszerű sorozata volt például a Jó reggelt, vasárnap!, az ő leleménye volt a vasárnap reggeli rádiózás, ezután indították el a Vasárnapi újság című műsort. A nevéhez fűződik a Kulturális magazin, a Világvasárnap, a Körhinta és az Irodalmi kávéház, amelyekben külföldi és magyar írókkal, színészekkel, zeneművészekkel készített beszélgetéseket, tudósításokat a magyar kulturális élet eseményeiről. Országos ismertségre tett szert a Magyar Televízióban az 1970-es években sugárzott francia nyelvlecke-sorozattal.

1983-ban a Magyar Televízió irodalmi osztályának élére hívták, ahol olyan ismert és kedvelt sorozatok fűződnek a nevéhez, mint a Könyvek a kamera előtt, a Törzsasztal, az Írók mikrofonközelben, a Reggel a Centrálban. Ezekben kortárs írókkal, művészekkel készített beszélgetéseket, vendége volt Illyés Gyula, Weöres Sándor, Pilinszky János, Szabó Magda, építészeink közül Makovecz Imre, Csete György, Finta József.

A legnézettebb műsorok között szerepelt a szombat esti Vers mindenkinek sorozat. Európai nagyvárosokat bemutató tévéfilmeket is készített, 1992-ben a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonjának művészeti vezetője volt.

A Duna Televízió megalakulása után ott folytatta a kulturális útifilmek készítését, Chirac elnök látogatásakor egész napos műsorfolyamot készített francia-magyar témákban, több riportfilmben számolt be a franciaországi magyar rendezvényekről. Találkozásait, utazási élményeit, műfordításait nyomtatásban is megjelentette Jó reggelt Európa, Emlék és varázslat, Francia nyár, francia szerelem, Egy élet tájai című kötetekben. A Magyar Televízióban 1994-ben nyugdíjazták, majd a Kossuth rádióban ezután is hosszú évekig készítette sorozatait, az Új évezred felé vagy A múzsák kertjében című műsorokat. Ezzel párhuzamosan a 2004-ben alakult Magyar Katolikus Rádióban is dolgozott műsorkészítőként.

Such György, a Magyar Rádió akkori elnöke 2007-ben a Magyar Rádió Örökös Tagja címmel jutalmazta az akkor 50 éves rádiós munkásságát. A Köztársasági érdemrend tiszti keresztjét 2000-ben vehette át, 2003-ban Francia Köztársaság Idegenforgalmi aranyérmében, 2004-ben Pethő Sándor-díjban, 2004-ben Köztársasági elnöki érdeméremben részesült, 2007-ben Prima-díjat, 2008-ban Illyés Gyula-díjat, 2012-ben Táncsics Mihály-díjat kapott munkája elismeréseként.

Forrás: Liner/MTI