Megszületett az új klímaegyezmény a szén-dioxid-kibocsátásról
Közel 200 nemzet részvételével született meg az új megállapodás a COP26 klímakonferencián az éghajlat-változási intézkedésekről, amelynek célja, hogy a globális felmelegedés értékét 1,5 Celsius-fokos.os határérték alatt tartsák.
Fotó:
Sûrû szmog lepi Újdelhit 2021. november 5-én, miután a légszennyezettség átlépte az egészségre rendkívül veszélyes határértéket az indiai fõvárosban.
(MTI/AP/Altaf Qadri)
India az utolsó pillanatban kért módosítást a szövegben, hogy kicsit megváltoztassa a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos részt, a „fokozatos kivonás“ részt „fokozatos csökkentésre“ cseréltette, ezzel kizárva a szén teljes elengedését.
„Az, hogy India az utolsó pillanatban változtatott a megfogalmazáson, hogy a szénfelhasználást fokozatosan csökkentse, de nem szünteti meg, eléggé megdöbbentő. India már régóta ellenáll az éghajlat-politikai intézkedéseknek, de ilyen nyilvánosan még soha nem láttam, hogy ezt tette volna“
– mondta Bill Hare ausztrál éghajlatkutató.
A széntüzelés az egyik fő oka az újdelhi légszennyezésnek, a hatóságok már egy lehetséges lezárásról tárgyalnak, mivel a dolog annyira súlyos, hogy a szélsőséges szmog lassan megfojtja az indiai fővárost.
A COP26 megállapodás tulajdonképpen elismerte, hogy a bolygót felmelegítő üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett eddigi kötelezettségvállalások messze nem elégségesek, és arra kérte a nemzeteket, hogy a jelenleg előírt ötévenkénti helyett jövőre határozzanak meg szigorúbb éghajlati vállalásokat – írja az ABC News.
A tudósok szerint a 1,5 Celsius-fokos emelkedés meghaladása szélsőséges tengerszint-emelkedést és katasztrófákat idézne elő, beleértve az aszályokat, a viharokat és a tüzeket, amelyek sokkal rosszabbak lennének, mint amilyeneket a világ már elszenvedett.
Az üvegházhatást okozó gáz-, szén-, olaj- és gázkibocsátás csökkentésére tett eddigi nemzeti vállalások azonban csak 2,4 Celsius-fokra korlátoznák a globális átlaghőmérséklet-emelkedést.
A másik vitás pont az éghajlatváltozás finanszírozásának kérdése volt, mivel a fejlődő országok azzal érveltek, hogy a gazdag országoknak, amelyek történelmi kibocsátása nagyrészt felelős a bolygó felmelegedéséért, többet kell fizetniük, hogy segítsenek nekik alkalmazkodni a következményekhez, valamint csökkentsék szén-dioxid-kibocsátásukat.
A Glasgow-i Éghajlatvédelmi Paktum néven ismert megállapodás a legszegényebb országoknak több ígéretet adott, de nem garantálta, hogy végre több pénzügyi segítséget kapnak.
A gazdag országokat arra szólította fel, hogy a 2019-es szintről 2025-re duplázzák meg az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra szánt finanszírozást, és ezzel olyan pénzeket mozgathatnak meg, amelyek a konferencián a kis szigetországok egyik legfontosabb követelése volt.
Az alkalmazkodási alapok elsősorban a legszegényebb országoknak jutnak, azonban jelenleg az éghajlat-változási finanszírozásnak csak kis hányadát teszik ki.
