Abedin a megdöbbentő állítást a Both/And: A Life in Many Worlds című memoárban teszi, amely a jövő héten jelenik meg. A The Guardian hozzájutott egy példányhoz, amelyben Abedin nem nevezi meg a szenátort vagy a pártját, és egyéb nyomokat sem ad a személyazonosságára vonatkozóan.

Abedin egy washingtoni vacsora után így ír: „Végül az egyik szenátorral sétáltam ki, és hamarosan megálltunk a lakása előtt, és meghívott egy kávéra. Miután bementem, azt mondta, hogy helyezzem magam kényelembe a kanapén.

Azt mondja, a szenátor levette a blézerét, feltűrte az ingujját, és kávét főzött, miközben tovább beszélgettek.

Abedin azt írja, hogy a szenátor meglepettnek tűnt, de bocsánatot kért, és azt mondta, hogy „egész idő alatt félreértette“ őt. Miközben azon gondolkodott, hogyan távozzon, „anélkül, hogy ennek rossz vége legyen“, a szenátor megkérdezte, hogy akar-e maradni.

Abedin azt írja, hogy „néhány napig“ távol tartotta magát a szenátortól, de aztán összefutott vele a Capitol Hillen, és bólintott, amikor megkérdezte, hogy még mindig barátok-e. Clinton ezután csatlakozott hozzájuk, írja Abedin, „mintha tudta volna, hogy meg kell menteni, pedig semmit sem mondtam neki arról az éjszakáról“.

Abedin azt írja, hogy barátságban maradt a szenátorral, és hamarosan „eltemette az incidenst“, amelyet el akart felejteni, és sikerült „teljesen kitörölnie a fejéből“.

Abedin emlékét a meg nem nevezett szenátor kanapéján átélt élményéről az váltotta ki, írja, amikor arról olvasott, hogy Christine Blasey Fordot „azzal vádolják, hogy ‘kényelmesen’ emlékszik“ az állítólagos bántalmazására.