Vajon ennek a bronzkori városnak a pusztulása ihlette Szodoma történetét?

A Jordán-völgyben található Tall el-Hammam ihlette Szodoma és Gomora pusztulásának történetét – derül ki egy új, 15 éven át tartó kutatásból. A Nature című folyóiratban hétfőn megjelent tanulmányban a régészek Tall el-Hammam maradványait kutatták, hogy megpróbálják kideríteni, mi pusztította el az ősi várost a bronzkorban.

Ebben az időszakban nagyjából 50 ezer ember élt a Jordán-völgy területén három városban: Tall el-Hammam, Jerikó és Tall Nimrin, a három közül Tall el-Hammam volt a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy pusztulásáig ez lehetett a terület politikai központja. A radiokarbonos kormeghatározás a pusztulást az i. e. 1650 előtti 50 éven belülre datálja. A maradványok vizsgálata magas hőmérséklettel járó pusztító eseményre utaló bizonyítékokat tárt fel, például olyan kerámiadarabokat, amelyek kívülről megolvadtak és megfőttek, de belülről sértetlenek voltak. Soron kívül Ezentúl az önkéntesek is csak erkölcsi bizonyítvánnyal dolgozhatnak a gyerektáborokban

Tall el-Hammam épületei vályogtéglából készültek, néhányuk pedig öt emelet magas volt. A város felső részén a pusztító erő az épületeket a falakban lévő alapjaik magasságáig lerombolta, és kevés vályogtégla maradt belőlük. A városnak ebben a részében lévő palotából az első emeleti falak és a felső emeletek hiányoznak, és a vályogtégla nagy része jóformán elporladt. A város alsó részén az épületek súlyosabb károkat szenvedtek, és a kutatók a maradványokban hő okozta repedés nyomait is felfedezték.

A várost körülvevő falban lévő tornyok szintén elpusztultak, a vályogtégla maradványok csak a tornyok alapozásának magasságában maradtak meg. Hogy megpróbálják kideríteni, mi okozhatta ezt a pusztulást, a kutatók összeállítottak egy listát a lehetséges eseményekről, és megvizsgálták azok valószínűségét a helyszínen talált bizonyítékokkal összehasonlítva.

Kezdetben megvizsgálták a tűzvész, a háború, a vulkánkitörés, a földrengés vagy a villámcsapás lehetőségét, de arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az események nem valószínű, hogy a helyszínen talált pusztulást okozták volna, mivel egyik sem tudott volna olyan intenzív hőt előidézni, amely az általuk talált olvadáshoz szükséges.

Miután ezeket az eseményeket elvetették, a kutatók két másik lehetőség felé fordultak: kozmikus becsapódás vagy kozmikus gázkitörés. A kráterképző kozmikus becsapódás következményei egybevágtak a régészek által talált összes bizonyítékkal, de ezt valószínűtlennek ítélték, mivel a területen nem találtak krátert.

A pusztulás legvalószínűbb oka egy üstökös vagy meteorit által okozott kozmikus gázkitörés volt. Egy ilyen esemény következményei is megfelelnek a kutatók által talált bizonyítékoknak, és egy becsapódási kalkulátor segítségével meg tudták becsülni az esemény részleteit, amelyhez az is hozzátartozott, hogy a lökéshullám a porig égett Jerikót érte.

Feltételezhető, hogy a Tall el-Hammamot elpusztító eseménynek a bibliai Szodoma idejéig szemtanúi lehettek és generációkon keresztül mesélhették, és ekkor az esemény ihlette a bibliai történetet, amely arról szól, hogy az égből lezuhanó kövek és a tűz elpusztította a várost.