Az ENSZ vezetője szerint a világ nemzeteinek és népeinek meg kell fordítaniuk a mai veszélyes tendenciákat, és „az áttörés forgatókönyvét” kell választaniuk. A világ szinte minden fronton „óriási stressznek” van kitéve, és a világjárvány ébresztő jel volt, amely megmutatta, hogy a nemzetek nem képesek összefogni és közös döntéseket hozni, hogy egy globális életveszélyes vészhelyzetben minden emberen segítsenek.

Guterres szerint ez a „bénultság” messze túlmutat a járványon, és kiterjed az éghajlati válság kezelésének kudarcára, „a természet elleni öngyilkos háborúnkra és a biológiai sokféleség összeomlására”, a társadalmak kohézióját aláásó „féktelen egyenlőtlenségre”, valamint a technológia fejlődésére, amelynek „nincsenek védőkorlátjai, hogy megvédjenek minket annak előre nem látható következményeitől”. Soron kívül Donald Trump ismét felhívta Orbán Viktort

A kaotikusabb és bizonytalanabb világ egyéb jeleiként rámutatott a növekvő szegénységre, éhínségre és a nemek közötti egyenlőtlenségre az évtizedek óta tartó romló tendencia után; az emberi életet és a bolygót fenyegető rendkívüli veszélyre, amelyet az atomháború és az éghajlat összeomlása jelent, valamint az egyenlőtlenségre, a megkülönböztetésre és az igazságtalanságra, amely az embereket az utcára viszi tiltakozni, „miközben összeesküvés-elméletek és hazugságok mély megosztottságot szítanak a társadalmakban”.

A Közgyűlésnek bemutatott, a helyzetet vizsgáló jelentésében és pénteki sajtótájékoztatóján Guterres elmondta, hogy a zöldebb és biztonságosabb világ felé vezető „áttörés forgatókönyvére” vonatkozó elképzelését „az együttműködés elve vezérli, felismerve, hogy kötődünk egymáshoz, és hogy egyetlen közösség vagy ország – bármilyen erős is – sem képes egyedül megoldani a kihívásait„.

A jelentés – „Közös menetrendünk” – válasz a világ vezetőinek az ENSZ 75. évfordulóján tett tavalyi nyilatkozatára, valamint a közgyűlés 193 tagországának arra a kérésére, hogy az ENSZ vezetője tegyen ajánlásokat a globális kormányzás kihívásainak kezelésére. A mai világban – mondta Guterres – „a globális döntéshozatal az azonnali haszonra van rögzítve, figyelmen kívül hagyva a döntések hosszú távú következményeit – vagy a döntésképtelenséget”.

Szerinte a multilaterális intézmények „túl gyengének és széttagoltnak bizonyultak a mai globális kihívásokhoz és kockázatokhoz”. Guterres szerint nem új multilaterális bürokráciákra, hanem hatékonyabb multilaterális intézményekre van szükség, beleértve egy olyan ENSZ „2.0”-t, amely jobban megfelel a 21. századnak.

A világ „rendbetételére” vonatkozó elképzelését ismertető jelentésben Guterres kijelentette, hogy azonnali cselekvésre van szükség a bolygó „legértékesebb” értékeinek védelme érdekében az óceánoktól a világűrig, az élhetőség biztosítása, valamint az emberek békére és jó egészségre irányuló törekvéseinek teljesítése érdekében. Azonnali globális védőoltási terv kidolgozására szólított fel, amelyet egy sürgősségi munkacsoport hajtana végre, mondván, hogy „ha most 50 milliárd dollárt fektetnénk be a védőoltásokba, az a következő négy évben becslések szerint 9 billió dollárral növelhetné a világgazdaságot”.

A jelentés azt javasolja, hogy 2023-ban kerüljön sor a jövő globális csúcstalálkozójára, amely nemcsak mindezekkel a kérdésekkel foglalkozna, hanem túlmutatna a hagyományos biztonsági fenyegetéseken, „hogy megerősítse a digitális technológia és a világűr globális kormányzását, valamint a jövőbeli kockázatok és válságok kezelését” – mondta.

A csúcstalálkozó egy Új békeprogramot is megvizsgálna, amely intézkedéseket tartalmazna a nukleáris fegyverek, a kiberhadviselés és a halálos autonóm fegyverek – amelyeket Guterres az emberiség egyik legdestabilizálóbb találmányának nevezett – stratégiai kockázatainak csökkentésére. A főtitkár elmondta, hogy az ENSZ új Jövőlaboratóriuma rendszeres jelentéseket fog közzétenni „a megatrendekről és kockázatokról”.

Elmondta, hogy a világjárvány a globális pénzügyi rendszer hiányosságaira is rávilágított. E hiányosságok kezelése és a globális pénzügyi rendszer más globális prioritásokkal való integrálása érdekében Guterres azt javasolta, hogy kétévente tartsanak csúcstalálkozót a G20-ak 20 vezető gazdasága, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa, a nemzetközi pénzügyi intézmények, köztük a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank vezetői, valamint az ENSZ-főtitkár részvételével.

Emellett felszólított arra, hogy korrigálják „a haladás és a jólét mérésének egy jelentős vakfoltját”, mondván, hogy a bruttó hazai termék (GDP) nem veszi figyelembe „a felbecsülhetetlen társadalmi és környezeti károkat, amelyeket a profitra való törekvés okozhat”.

Guterres azt is javasolta, hogy az ENSZ Gyámsági Tanácsát, amelynek munkája már nagyrészt befejeződött, „át kell alakítani”, „hogy létrehozzanak egy kormányközi testületet a nemzedékek közötti kérdésekkel”, amely az egész emberi család, a jelen és a jövő érdekeit figyelembe vevő platformként működne. A világ fiataljaira és a jövő nemzedékeire való új összpontosítás részeként Guterres elmondta, hogy a 21. században születettek érdekeinek biztosítása érdekében ki kívánja nevezni a jövő nemzedékek különleges megbízottját, és létre kívánja hozni az ENSZ új Ifjúsági Hivatalát.

A világ nyugtalanságának nagy része a szegénységben és a növekvő egyenlőtlenségben gyökerezik, Guterres pedig megjegyezte, hogy a 10 leggazdagabb ember együttes vagyona félbillió dollárral nőtt a világjárvány kezdete óta, miközben a világ népességének 55 százaléka, azaz 4 milliárd ember „egy lépésre van a nincstelenségtől, és mindenféle szociális védelem nélkül él”.

A társadalmi stabilitást fenyegető veszélyek kezelésére az ENSZ vezetője egy sor olyan intézkedést javasolt, amelyek „általános egészségügyi ellátást, oktatást, lakhatást, tisztességes munkát és jövedelemvédelmet biztosítanak mindenki számára, mindenhol”.

Guterres azt javasolta, hogy 2025-ben tartsanak szociális világcsúcsot az e problémák kezelésére és a szociális háló helyreállítására irányuló globális erőfeszítésekről. A főtitkár globális fellépést javasolt továbbá a dezinformáció és az összeesküvés-elméletek elleni küzdelemre, valamint a tények, a tudomány és a „tisztesség” előmozdítására a közbeszédben.