Ez várhat ránk a drágulás után az építőiparban

A koronavírus-járvány miatt bekövetkezett készletezés nem sok jót hozott, idén ugyanaz történt az építőiparban, mint tavaly a lakosság körében, sokan úgy vásároltak be építőanyagokból, mint mások lisztből, cukorból vagy vécépapírból.

A Portfolio hírportál elemzéséből kiderült, nem csupán az utóbbi 4-5 hónapban, sokkal inkább 4-5 évben történt változás, ugyanis 2017 előtt élt meg utoljára olyat a szektor, hogy minden drágulásnak idnult. Soron kívül Máv: éjszaka helyreállhat a Déli pályaudvart érintő vonalak menetrendje

Legfőképpen a magasépítési kivitelezés költségei szálltak el, melynek 80 százalékát az anyag- és a munkadíj fedi le, ezen belül az előbbi 60-65 százalék, míg az utóbbi 15-20 százalékot tesz ki. A fennmaradó rész a felvonulás és a projektvezetés közvetett és közvetlen kiadásait.

Amikor a munkaerőhiány miatt a munkadíj meredeken megemelkedett, az építőanyag még a cégek rendelkezésére állt, azonban nem maradt szakember, aki elvégezze afeladatokat, ezáltal az alvállalkozók hosszabb távú lekötése válaszlépés lehetett.

Ebben az időszakban számos ingatlanfejlesztő azzal szembesült, hogy vagy ad akár a megállapodáson felül 25-30 százalékot pluszban a kivitelezőnek, vagy bedől a projekt, viszi a bank, a beruházó pedig futhat a pénze után – írta a lap.

Aki májusban látott neki az építkezés kivitelezésének, annak legkésőbb január végén, február elején el kell kezdenie versenyeztetni az alapanyag-beszállítókat, előre jósolni a piac alakulását azonban képtelenség volt. A kőolajszármazékok – így a már említett EPS – akadozó beszerzése azért visszás, mert gyorsan felpörgethető lenne a termelés, a betonacélnál ez viszont összetettebb. Az alapanyagot ugyanis fél évvel korábban ki kell bányászni vasércként.

A portál elemzéséből megtudhattuk, a megoldás az lehet, ha stabilizálódna a helyzet, és az egyenértékűség elve mellett gondolnák ki a vállalatok, miként járjanak el, ehhez viszont összefogás szükséges, ami nem éppen az erőssége a szektornak.