A férfival szemben azért indult büntetőeljárás, mert az élettársával közös 13 éves fiúgyermekét ittas állapotban több alkalommal bántalmazta, az éjszakai órákban az alvó, ezáltal kiszolgáltatott sértettet rendszeresen, erőszak alkalmazásával szexuálisan zaklatta.

A férfit időközben az általa szintén bántalmazott élettársa elhagyta. A vádlott cselekményeinek az vetett véget, hogy a sértett a pedagógusának beszámolt a történtekről. A gyámhatóság a fiút kiemelte a terhelt gondozásából, nevelésbe vette és nevelőszülőnél helyezte el.

Ezt követően a férfit a nyomozó hatóság őrizetbe vette, majd letartóztatására került sor. Cselekményét az eljárás jelen szakaszáig nem ismerte be. A vádemelést követően a Kecskeméti Törvényszék fenntartotta a vádlott letartóztatását, aki ez ellen fellebbezést jelentett be.

Tekintettel arra, hogy a vád tárgyát képező bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyúak, vonatkozásukban a törvény 5 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé, ezért a szökés, elrejtőzés veszélye változatlanul fennáll, melyet a vádlott személyi körülményei sem ellensúlyoznak, így az eljárási cselekményeken történő jelenléte kizárólag a legszigorúbb kényszerintézkedés fenntartásával biztosítható.

A kényszerintézkedés tárgyában másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla egyetértett a törvényszék és a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség indokaival, ezért az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta. A vádlott büntetőjogi felelősségének tárgyában a Szolnoki Törvényszék folytatja a bizonyítási eljárást.