A legfrissebb felmérés szerint már a magyarok 74 százaléka oltatná be magát

Az Ipsos már a járvány kezdete óta végez közvélemény-kutatásokat, és havi rendszerességgel mérte a koronavírusra adott hazai reakciókat. A harmadik hullám lecsengését követően pedig egy átfogó értékelést tettek közzé a tavaly április óta gyűjtött adatok alapján.

Magyarország lakossága jóval kisebb jelentőséget tulajdonított már egyetlen hónap után a koronavírusnak, összemérve azt az olyan hagyományosan kritikus területek, mint az egészségügy vagy a gazdasági és politikai korrupció problémáival. Ez utóbbiak pozíciója nem változott, csak az említések relatív gyakorisága esett vissza – így továbbra is a magyar lakosságot legjobban foglalkoztató problémák maradtak, a szegénységgel és társadalmi egyenlőtlenséggel kiegészülve.

A vírus hazai megjelenésekor a hazai lakosság a tudóstársadalom és a WHO javaslatait értékelte a leghitelesebbnek (65-63 százalékos említés) szemben a médiával és a kormányzati kommunikációval (41 százalék és alacsonyabb említések). A hónapok múlásával (az igazán magasra akkor még nem emelkedő járványügyi adatokat látva) erősödtek hazánkban azok a hangok, amelyek szerint előzetesen eltúlozta a média a koronavírus kockázatait (ekkor 1-1,5 százalékos halálozási rátával számoltak a megszólított szakértők).

Mindezzel párhuzamosan 2020 nyarán fokozatosan visszaesett a televíziós hírek, valamint a kormány kommunikációjának vélt hitelessége, és erősödött az alternatív információforrások (közösségi média) megbízhatósága a lakosság visszajelzése alapján.

A járványkezelés során az egyedüli biztos információforrás az a WHO maradt a magyarok számára, amely fokozottan ösztönözte (többek között) az arcmaszkok viselését is a nyári időszakban. Ennek, valamint az operatív törzs kommunikációjának, és természetesen a maszkok javuló hazai elérhetőségének is köszönhetően ez a mutató látványos emelkedésbe kezdett Magyarországon. Annak ellenére is tartósan megmaradt a szájmaszkok viselése, mint fő védekezési szokásunk, hogy az általános fegyelem 2020 nyarára visszaesett.

Októbertől már jelentős szerepe volt a tapasztalt trendekben a második hullám sosem tapasztalt megbetegedési számainak, és a magyar kormány maszkviselést kötelező rendelkezéseinek, valamint a karácsonyi ünnepeket megelőző, a családi, baráti látogatások mellőzését szorgalmazó javaslatoknak. Ugyanakkor a lakosság reakciója csak 2-3 hónappal követte le a valós megbetegedési számokat, és a személyes védekezés nem akkor tetőzött, amikor az egészségügyileg indokolt volt, hanem amikor a második hullám már gyakorlatilag lezajlott – de a kormányzat továbbra is óvatosságra intett (december-január).

A harmadik hullám a (hazai és globális szinten is) legrosszabb járványügyi adatai ellenére sem ösztönözte a magyar lakosságot a 2020 áprilisi, illetve a december-januárhoz hasonló fegyelmezettségre (kivétel ez alól a maszkviselési és kézmosási arány), amiben az „általános fáradtságnak”, a nyitásra vonatkozó ígéreteknek, illetve az ezzel kapcsolatban korábban lezajlott nemzeti konzultációnak is szerepe volt.

Az általános oltási hajlandóság széles spektrumot járt be fél év alatt. 2020 októberében még csak a lakosság 42 százaléka tervezte a vakcinációt (negyedük akár fizetni is hajlandó lett volna érte), míg a különböző ellenanyag gyártmányok megjelenésének és javuló elérhetőségének, valamint a kormányzati kommunikációs kampánynak köszönhetően fokozatosan emelkedve az index mostanra elérte a 74 százalékot.

Körülbelül egyharmados kisebbség (37 százalék) véli úgy, hogy legkésőbb szeptemberig megszüntetheti Magyarország kormánya a hazai korlátozásokat, míg további 28 százalék őszi vagy még későbbi időpontot vár. Továbbra is jelentős méretű lakossági csoport (16 százalék) szerint reális az a félelem, amely szerint sosem lesz már olyan szabad az életünk, mint a világjárványt megelőzően – és minden ötödik lakos bizonytalan a teljes nyitás kérdését illetően.