Imádok edzeni, de a koronavírus darabokra törte a motivációmat
Sokan vagyunk így ezzel, és a terembe visszatérvén szinte mindenhol ezt hallom, ami teljesen normális, szóval nem vagytok egyedül.
Fotó: Ilusztráció/Pixabay
Gyakorlatilag mióta járni tudok, az életem a sport, egy pillanatra sem álltam le, még, ha épp sérült is voltam. Valahogy mindig a részem volt a mozgás, vitte előre a lelkem, a szívem és a testem, talán akkor is, amikor nem kellett volna.
Kosként ennek nem egyszer fizettem meg az árát, de talán vagytok így ezzel még páran, hiszen ugyan nem létezik két ugyanolyan ember, vannak hasonló élethelyzetek és karakterek. Az utóbbi időben az állatok mellett egyre inkább nyitni kezdtem az emberek felé, és segítené szeretnék azoknak, akiknek csak egy kisebb lökés kell.
Noha még mindig csak 34 éves vagyok, rengeteg mindent megéltem már, a sportban is. Több sportágba is jeleskedtem, de a vérem csak hajtott és hajtott, hogy megmutassam, én vagyok a „legjobb”. Ezt is a kosok számlájára írnám, amivel összességében semmi gond nincs.
Vicces, mert az edzőtermi edzésekre sokáig nemet mondtam, és azt hangsúlyoztam, soha nem fogok ilyen munkát végezni. Most pedig ott tartunk, hogy lassan tíz éve látogatom az edzőtermeket, az életem részévé vált, mint a levegő.
Tóth Gabi: „Miért lett divat bántani a szépet?”
Évről évre növeltem a tempót, és amikor már minden a helyére került, jött a COVID, és atombomba szerűen zúzta szét az edzéseimet… Érdekes, mert a járvány első szakaszában képes voltam szinten tartani a motivációmat, és minden egyes nap 1,5 órákat edzettem a súlyok, valamint a saját testem segítségével.
Nem hittem, hogy én, aki ennyire motivált, kitartó és erős, képes vagyok mentálisan meginogni. Egyre inkább elvesztettem a motivációmat, majd miután hosszú időre bezártak a termek, abszolúte mélypontra kerültem, hetekkel később már csak napi 200-300 ökölfekvőt csináltam, semmi többet.
Elhitettem magammal, hogy ez elég, és hittem abban, hogy minden hamarabb áll vissza a régi kerékvágásba, de a vírus egyre inkább fogva tartott, legalábbis azt hittem, mivel ettől még ugyanúgy edzhettem volna otthon, vagy kint, akár a hidegben, de mégsem tettem…
Ismerős, ugye? Nem vagytok egyedül ezzel, és most életemben először igazi plusz súlyt látok magamon, még ha keveset is. Magával tud ragadni a motiváció hiánya, és mintha minden gyengülni kezdene…
Palvin Barbi szemei úgy csillognak, mint egy különleges gyémánt
Nemrég tértem vissza a terembe, és azt gondoltam, újra az az érzés kap el, mint a vírus előtt, de nem… Mintha az edzés szeretetet is eltűnt volna, nem csinálom akkora örömmel, mint azelőtt, ami szintén aggasztónak tűnhet.
Fél füllel hallattam már hasonló történeteket, így biztosan sokan vagyunk ezzel, de véletlenül sem szabad lemondani magunkról. Időt kell hagyni, míg mire újra ugyanazokkal a súlyokkal leszünk képesek dolgozni, és a motiváció is visszajöhet, még ha nem is azonnal. Számomra ez egy teljesen új helyzet, de örökké nem eshet…
Kicsit olyan, mintha újra megtanulna járni az ember, ami furcsán hangozhat, de az elménk irányt minden. Ez azt is jelenti, hogy minden eddiginél jobban ott kell lennünk mentálisan, és új dolgokat kitalálni, amik megfűszerezik ezt az egészet.
Néhány apró tipp számotokra, ami segíthet:
- – találj ki magadnak új feladatokat, véletlenül se ugyanazt csináld, mint a vírus előtt
- – ha nem voltál nyitott a teremben lévő emberekre, igenis legyél nyitott, kommunikálj
- – a korábbi edzéstervedet csinálhatod visszafelé is, kezdj például kardióval
- – cserélj edzőruhát, mentálisan ez is sokat számít, hogy valaki „újat” látsz a tükörben
- – segíts még többet azoknak, akiknél látod, hogy segítségre szorulnak egy-egy gyakorlatnál
- – ha van rá lehetőséged, próbáld ki a nappali, vagy az esti edzést
- – ne görcsölj a motivációd hiányán, tűzz ki helyette hosszú távú célokat
- ha eddig csak odabent edzettél, próbáld ki a kinti edzéseket
Ezek mind saját tapasztalatok, amik segítettek, szimplán csak légy kreatív! Ennek egyik része az, hogy az Instagram oldalamon aktív leszek, gondolatokat osztok meg, mert hiszek abban, hogy segít, és nemcsak rajtam!
