A szakítás 5+1 alapszabálya, amiket jobb, ha betartasz

Bárcsak lenne egy igazi, jól működő séma arra, hogy milyen is a tökéletes szakítás. Maga a szakítás azonban a legtöbb esetben fájdalommal, teherrel és egy rossz időszakkal jár, legalább az egyik fél számára.

Mivel nem létezik két ugyanolyan ember a Földön, ugyanolyan szakítás sem. Mindenki más módon éli ezt meg, ki így, ki úgy… Most elsősorban azoknak szeretnénk segíteni, akik valóban nehézségekkel küzdenek, és olyasvalamiből léptek ki, mely tele volt mély érzelmekkel, közös jövővel, és így tovább. Soron kívül Küszöbön az új gázszerződés Törökországgal – Szijjártó Isztambulban tárgyal

Az emberi kapcsolatok is sokrétűek, amik akár napi szinten is képesek változni. Emiatt is szükséges, hogy ezzel ténylegesen foglalkozzunk, ne csak legyünk valamiben, mivel egy idő után semmi sem működik magától. Igenis mindkét félnek tennie kell azért, hogy a kapcsolat igazi kapcsolat maradjon, és az jól működjön.

Egy nap azonban eljön az a nap, amikor az egyik vagy mindkét fél úgy dönt, hogy külön folytatják tovább. Az ember összességében nagyon nehezen éli meg ezeket az időket, magát a tényt, hogy valaminek vége van, még ha azt először nem is ismerjük be. Az esetek 90%-ban egy kapcsolat sokkal később ér véget, mint kellene, mert egyrészt ragaszkodunk, tőrünk, másrészt nem vagyunk hajlandóak elfogadni a valóságot.

Vannak azonban bizonyos „alapszabályok”, amiket ha a szakítás során betartunk, akkor nagyon sok fájdalmat, elvesztegetett időt és elszalasztott lehetőséget spórolunk meg magunknak, még akkor is, ha hiszünk a sorsban. A sorsunk nem mindig vezethető vissza a felesleges szenvedésre, és ezt a lehető leggyorsabban be kell ismernünk, máskülönben egy olyan örvénybe kerülünk, ami csak nagyon lassan enged ki bennünket.

Nézzük, mik is ezek a bizonyos szakítási alapszabályok, amiket jobb betartanunk. Ezek természetesen mindkét nemre vonatkoznak.

Bármennyire is nehéz, vissza kell vennünk a kommunikációt a volt párunkkal. Ha nem szükséges a kommunikáció teljes megszakítása, akkor ne tegyük meg, mivel nem kötelező örökre eltávolodnunk. Fokozatosan vegyünk vissza ebből, és eljön a nap, amikor már mindez nem jár fájdalommal.

Azonnal engedjük el a másik közösségi médiás tartalmainak nézegetését, követését, és ez vonatkozik a telefonunkban lévő közös képekre is. Ha a helyzet nem olyan vészes, akkor dühből soha ne töröljünk képeket/videókat, mert azokat később megbánhatjuk. Évekkel később azok az emlékek csak jó érzésekkel fognak eltölteni, nem többel. A törlés helyett másoljuk ki valamilyen eszközre a tartalmakat!

Ha még mi is vagyunk a felelősök a kapcsolat megszűnéséért, ne hibáztassuk magunkat, mert semmi értelme. Jó, ha beismerjük mindezt, de ne hangoztassuk magunkban, mert az egy nagyon mély letargikus állapotot eredményezhet. Az ember sajnos „szeret” szenvedni, és ez az egyik alapja a kényszeres szenvedésnek.

Mellőzük a saját magunk ámítását azzal, hogy csak baráti módon akarunk találkozni a másikkal, hiába vannak még érzéseink. Ha valami nem működött, és ez többszörösen igaz, miközben a volt párunk érzései is tovaszálltak, ennek ugyancsak nincs értelme. Szívességet se kérjünk, és ez fordítva is igaz, ha a másik fél valami átlátszó dologgal próbálkozik.

A közös barátoktól se kérjünk információkat… Sokszor mindezt napi szinten megtesszük, ötvözve a többi alapszabály megszegésével, ami határozottan a lehető legrosszabb irány. Itt nemcsak saját magunkról van szó, hanem a másikról is, aki szeretné feldolgozni a különlétet. Ha ezt nem hagyjuk, nem tartjuk tiszteletben a kérését, még a későbbi értékes baráti kapcsolat sem lesz meg.

Gyakori hiba még, hogy a közös emlékeket elküldjük a másiknak, még akkor is, ha az már épp újra kapcsolatban van, csak mással. Nincs szükség a múlt felidézésére, mert ami elmúlt, az mögöttünk van. Az esetleges névnapokra, születésnapokra és a többi ünnepre se lepjük meg a másikat valami nagyon személyes dologgal, ami számára kellemetlenséget okozhat.