A tiszta sport a doppingmentességnél sokkal többről szól

A sport világa tele van olyan retorikával, amely magában foglalja a „tiszta” szót. Akár az olyan szervezetek küldetésében, mint az UK Anti-Doping, vagy olyan csoportoknál, mint például az Egyesült Államok nonprofit szervezete, a Partnership for Clean Competition, a tisztaság az integritás, a hitelesség és a tisztesség címkéjeként szerepel. Ennek ellenére, a kifejezés egyre szélesebb körben való elterjedésétől függetlenül nem mindig világos, hogy mit is jelent valójában tiszta sport.

A meghatározás gyakran a tiltott teljesítményfokozó szerek vagy módszerek körül forog, ugyanis ösztönözzük a teljesítmény növelését a sportban, feltéve, hogy azt törvényes eszközökkel érjük el. Amikor a teljesítmény növelésére irányuló stratégiákban olyan anyagokat vagy módszereket alkalmaznak, amelyeket egy kormányzó testület, például a Doppingellenes Világügynökség (WADA) kifejezetten tilt, a gyakorlatok doppinggá minősülnek. Soron kívül Nagyar Márton a romániai életszínvonalról: „A románok sehol nincsenek hozzánk képest”

Minden sportoló tudja, hogy a dopping csak egy a sokféle csalásból a sport világában, hiszen számos módon lehet tisztességtelen előnyt szerezni, amelyek nem járnak tiltott szerekkel, és számtalan etikátlan magatartás más módon is képes aláásni a sport integritását.

Egyes sportolók például olyan cipőket használhatnak, amelyeket illegálisan módosítottak annak érdekében, hogy viselőjüknek előnyt kovácsoljanak. Mások manipulálhatják a súly, életkor vagy fogyatékosság szintje szerinti osztályozás folyamatát, hogy versenyezhessenek a másik osztályba sorolt ellenfelekkel, vagy találhatnak módot arra, hogy elkerüljék, hogy azonos távolságot tegyenek meg a megmérettetés során versenytársaikkal. Néhány gerincvelő-sérült sportoló akár a végletekig is eljuthat egy tiltott önkárosító gyakorlat alkalmazásával, mely a vérnyomás növelését hivatott szolgálni a verseny előtt – úgynevezett „boosting”, tehát teljesítményfokozás.

A csalás egyes formái azonban nem jelentenek versenyelőnyt. A sportfogadás például lehetővé teszi a sportolók számára, hogy pénzügyi előnyökkel járjanak a versenyeredményének előre lefixálásával, vagy akár egy sárga lap megadásával. A sport integritását veszélyeztető egyéb fenyegetések egyáltalán nem a csalás kategóriájába tartoznak, ezek sokkal inkább hasonló kérdések, mint a szexuális visszaélések, a rasszizmus és a nemek közötti megkülönböztetés.

Nyilvánvaló, hogy a teljesítményfokozó szerek hiánya nem lehet az egyetlen tényező, amely alapján egy sportot tisztának minősítenek. Az antidopping mozgalom több mint 20 éve a tiszta sport alapköve, ám a tiltott szerekre való összpontosítás nagyban hozzájárulhatott a sport integritását veszélyeztető egyéb magatartások visszaszorításához.

A dopping a sportok és az egyes nemzetek körében jól szabályozott, ám a csalás egyéb formáival számos koordinálatlan szabály foglalkozik, amelyeket nemzetközi és nemzeti szervezetek összessége hoz létre és érvényesít. A szétválasztott szabályozás elégtelen meghatározásokat fogalmaz meg, ahol nincs megfelelő ellenőrzés, és mind a sport, mind a sportolók kiszolgáltatottá válnak a korrupcióval szemben. Ha a tiszta sportnak a tisztességes és hiteles verseny megtestesítőjét kell képviselnie, akkor minden etikátlan viselkedést komolyabban kell szabályozni.

Ha létrejönne egy nemzetközi integritási testület, akkor azt valószínűleg a meglévő nemzetközi és nemzeti doppingellenes ügynökségek vezetnék. Nem lenne észszerű elvárni, hogy ezek a szervezetek kiterjesszék hatáskörüket a csalás minden formájára, ugyanis bár a doppingellenes szervezetek jelentős tapasztalattal rendelkeznek a tiltott szerek felderítésében, valószínűleg nincsenek ismereteik a sport integritását fenyegető egyéb fenyegetésekről.

Ezen túlmenően ezen szervezetek jelenlegi erőfeszítései már sokra irányba kiterjedtek, tehát ha ennél is nagyobb felelősségvállalásra kérjük őket, az nemcsak a sport jelentősen tisztábbá tételét eredményezheti, de akadályozhatja a dopping elleni küzdelemre tett folyamatos erőfeszítéseit is.

A meglévő doppingellenes rendszerekre építés tehát nem lehet megoldás, ehelyett inkább a nemzetközi sportegyesületeknek meg kell adni azt a segítséget, amelyre szükségük van az ismeretek és szakértelem megszerzéséhez, amelyek szükségesek az egyes fenyegetések kezeléséhez. Az integritás kérdései sportáganként eltérőek, ezért a közeljövőben hatékonyabb lesz az integritás védelmének kihívását leosztani a sportra, nem pedig olyan speciális problémákra, mint a dopping, a meccsek előre lefixálása vagy a visszaélések – írja a Nature.