Évente 4 fát emészt fel egy átlagos nyugati ember fogyasztása
Kutatók számításai szerint a kávé, a csokoládé, a marhahús, a pálmaolaj és más termékek átlagos nyugati fogyasztója évente négy fa kivágásáért felelős, ezek közül sok a vadvilágban gazdag trópusi erdőkben.
Fotó: Gustavo Fring/Pexels
Az erdők pusztulása mind a klímaválság, mind a vadon élő állatok populációi csökkenésének egyik fő oka, hiszen a természetes ökoszisztémák a földművelés és ipari állattenyésztés területi igényeinek válnak áldozatává. Ez a tanulmány az első, amely teljes mértékben összekapcsolja a globális szintű erdőirtások nagy felbontású térképeit az egyes országok által a világ minden pontjára importált termékek széles skálájával.
A tanulmány feltárja a közvetlen kapcsolatot a fogyasztói szokások és az erdők pusztulása között: az Egyesült Királyság és Németország csokoládéfogyasztása fontos szerepet játszik az elefántcsontparti és ghánai erődirtásokban, míg az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína marhahús- és szójaigénye erdőirtást eredményez Brazíliában.
A kutatás eredményei szerint az USA, Németország és Olaszország kávéfogyasztása jelentősen hozzájárulnak a Vietnám középső területeit érintő erdők pusztulásához.
Gazdag és népes országként az Egyesült Államoknak különösen nagy az erdőirtási lábnyoma, hiszen az USA a trópusi országokból származó árucikkek, például a guatemalai gyümölcsök és diófélék, a libériai gumi és a kambodzsai faanyagok fő importőre. A malajziai erdőirtásokért leginkább Kína a felelős a pálmaolaj és más mezőgazdasági termékek importjával.
A The Guardian összefoglalója szerint a G7 országok lakói átlagosan négy fa elvesztését okozzák, míg az Egyesült Államokban ez a szám több mint 5 fejenként. Öt G7 ország – az Egyesült Királyság, Japán, Németország, Franciaország és Olaszország – fogyasztási szokásainak erdőirtási lábnyomának több mint 90 százaléka külföldön, ennek fele pedig trópusi országokban van jelen.
Dr. Nguyen Hoang, a Research Institute for Humanity and Nature munkatársa és a kutatás vezetője elmondta, hogy a részletes térképek hozzájárulhatnak az erdőirtások megállításához.
A döntéshozók és a vállalatok képet kaphatnak arról, hogy melyik ellátási láncok okozzák az erdőirtásokat. Ha pedig ezt tudják, akkor ezekre az ellátási láncokra koncentrálva megtalálhatják a konkrét problémákat és a megoldásokat
– tette hozzá Dr. Hoang.
A fogyasztás hatalmas hatással bírhat a tengerentúlon, tekintettel arra, hogy a nemzetközi ellátóláncoktól függünk. Míg a kormányzati szintű politika gyakran a hazai problémákra összpontosít, az az igazság, hogy ha nem kezeljük ezt a nemzetközi lábnyomot, akkor továbbra is globális méretű, pusztító környezeti hatást gyakorolunk majd
– mondta el Dr. Chris West, a Yorki Egyetem munkatársa a The Guardiannak.
Ezzel a problémával az egyes nemzetek nem tudnak önállóan megküzdeni, és ez nem csak nyugati kérdés. Kína erdőirtási lábnyomának növekedése különösen feltűnő, és többoldalú fellépés szükségességére utal
– magyarázta Dr. West a Nature Ecology and Evolution Journal című folyóiratban megjelent tanulmányról.
