Mit is jelent pontosan a koronavírus mutációja?
Április 30-án, a koronavírus-járvány közepén a kutatók felfedezték, hogy a domináns törzs genetikailag módosította a szerkezetét, melynek következtében fertőzőképesebbé válhatott.
A Los Angeles Times lap hasábjain jelent meg nemrég a publikáció, amelyről mi is tudósítottunk. A kutatók az állításaikat azóta kísérletekkel nem tudták bizonyítani, de vajon miről is szólnak ezek a hírek? Tényleg félnünk kellene a mutációtól vagy ez egy természetes folyamat?
A bioRxiv tudományos portálon közzétett tanulmány szerint a COVID-19 kórokozójának tüskefehérjéi, amelyekkel képes az emberi sejteket megtámadni, komoly elváltozásokat mutathatnak. A kutatók pont ezeket a megváltozott tüskeproteineket vizsgálják és ha találnak egy érdekes, átformálódott részecskét, akkor pszeudovírussal körbeveszik, majd laboratóriumban szemügyre veszik a tulajdonságait.
A tudósok eddig összesen 14 mutációt találtak, ezek közül egy jelent fokozott veszélyt. A Rutgers Egyetem virológusa, Jason Kaelber ennek ellenére úgy gondolja, hogy ez még nem jelenti egyből azt is, hogy a kórokozó sokkal fertőzőképesebb lenne.
A vírusok akkor tudnak csak szaporodni, ha találnak egy gazdatestet, amelyet megtámadhatnak. A szervezetbe való bekerülésük után lemásolják a saját genetikai adataikat és a folyamat közben becsúszhatnak hibák – ezeket hívjuk mutációnak. Ezek a genombeli módosulások azonban nem mindig járnak együtt funkcionális különbségekkel.
Kaelber hozzátette,
„Mindig lesznek teljesen értelmetlen mutációk. Ez a vírus fejlődésének természetes folyamata.”
Más szóval abból, hogy a kutatók felfedezték az elváltozást és azonosították a vírus módosult genomját, nem következik egyértelműen, hogy a Sars-CoV-2 jóval fertőzőbbé vált volna, erre ugyanis eddig semmilyen bizonyítékot nem találtak.
„Lehetséges, hogy a mutáció egyáltalán nem tette veszélyesebbé a vírust. Valószínű, hogy egyáltalán nem befolyásolta a működését” – mondta Kaelber.
A kutatásban szerepel, hogy az azonosított mutációk – melyeket a G megjelöléssel illettek – sokkal ritkábban fordulnak elő az eredeti, vuhani változattól, amiket a D csoportba soroltak. Ez a tendencia viszont áprilisban átbillent a G vírusok javára, mivel elkezdték dominálni az európai és az amerikai kontinenst.
A fertőzőképességre van egy másik magyarázat is, amely Kaelber szerint a következő:
„Ha egy ember hordozza a vírus egyik törzsének kórokozóját, akkor a közösségben ez fog elterjedni.”
Ez azt jelenti, hogy ha például Kínában nem a D, hanem a G változat alakult volna ki, akkor az emberek ezt hurcolták volna be Olaszországba, később pedig az Egyesült Államokba, így a D csoportba tartozó törzsek képtelenek lettek volna fertőzni.
Egy másik magyarázat alapján az is előfordulhatott, hogy a G vírusok szimplán vétetlen folytán terjedtek el jobban.
A szakemberek szkeptikusak a kutatás azon részével kapcsolatban is, amelyben arra figyelmeztetnek, hogy a D családba tartozó törzs fertőzése után a G vírust könnyebben el lehet kapni és ez idézheti majd elő a második járványhullám kialakulását. Kaelber úgy véli, az immunrendszer megjegyzi a D és a G típusú kórokozókat egyaránt, így az előbbi eshetőségtől nem kell tartanunk.
Kaelber elmondta, rendkívül fontos lenne laboratóriumi vizsgálatok során megerősíteni vagy cáfolni a tanulmányokban szereplő állításokat, ez ugyanis mindez idáig kimaradt. A tüskefehérjék mutációit kéne megfigyelni az immunsejtek jelenlétében, ez alapján pedig következtetni lehetne a szervezet immunválaszaira és meg lehetne határozni a valós fertőzőképességet.
Kaelber egyúttal hozzátette,
„Nem gondolnám, hogy a kutatás bármiben is segítené az orvosokat abban, miként reagáljanak a mindennapi szituációkban. További vizsgálatokra lesz szükség.”
Ha összegezni szeretnénk, akkor el kell mondanunk, hogy minden hírhez óvatosan kell elsősorban hozzáállnunk. Az, hogy megjelent egy cikk egy tudományos portálon, még nem jelenti azt, hogy tényként lehet kezelnünk. A mutáció valós folyamat és tényleg elengedhetetlen lesz megismerni a koronavírus esetében a mechanizmusát, viszont feltételezésekre nem szabad alapozni és pánikkeltés helyett meg kéne hallgatnunk a második vagy harmadik fél véleményeit is.
Fontos megismernünk a ritkább szimptómákat is, amelyekről a következő cikkünkben írtunk:
