A Stanford Egyetem tudósai a Technology, Mind, and Behavior tudományos folyóiratban közzétett kutatásukban a videókonferenciák az emberek mentális és érzelmi egészségére kifejetett hatását elemezték és rájöttek, hogy a túlságosan hosszan tartó online megbeszélések úgynevezett Zoom-fáradtsághoz vezetnek.

A Zoom egy népszerű videómegosztó platform, melynek segítségével élőben társaloghatunk barátainkkal, munkatársainkkal és diáktársainkkal; az oktatási intézmények és vállalatok nagy része ezen a felületen folytatja mindennapi tevékenységét a pandémia alatt.

A Zoom-fáradtságot az állandó szemfáradtsággal, a kognitív megterheléssel, valamint az egymásra történő hosszú bámulással és unalommal, illetve az értekezések közbeni mozgás hiányával hozták összefüggésbe.

„A videókonferenciák tökéletes módszernek számítanak a távolsági kommunikáció szempontjából, ez viszont nem jelenti azt, hogy pusztán muszájból kellene használnunk egyetlen alkalmazást” – magyarázta Jeremy Vailenson, a Stanford Virtuális Humán Interakciók Laboratóriumának igazgatója.

A tünetek és a fáradtság elkerülése végett sok hasznos dolgot tehetünk, például lekicsinyíthetjük a Zoom app ablakát, ezáltal minimalizálhatjuk a szemkontaktusokat, illetve letilthatjuk a kameránkat, hogy mások ne lássanak, csak halljanak minket.

További megoldás, ha messzebb helyezzük el testünktől a kamerát, így bármikor felállhatunk és mozoghatunk egyet, ha már elzsibbadtak a végtagjaink vagy csak egyszerűen álmosnak érezzük magunkat. A Zoom-betegség és unalom megelőzése céljából időnként némi viccel is felpezsdíthetjük a beszélgetéseket, bár a macskafiltereket és az egyéb értelmetlenségeket nem árt mellőzni.