A nemrégiben felfedezett két növény egykoron a mai Mianmar területén lévő síkságon virágozhatott. Mivel a lágyszárú növények többsége hamar elpusztul, elszárad és maradványaik a semmibe vésznek, ezért ritkaságnak számít, amikor paleontológusoknak sikerül rábukkanniuk fosszíliákban a nyomaikra.

„Levelek általában nagyobb számban keletkeznek, mint a virágok, és sokkal robusztusabbak is, így jóval erősebb a megőrzési potenciáljuk” – magyarázta a CNN megkeresésére Robert Spicer, a brit The Open University School of Environment, Earth and Ecosystem Sciences emeritus professzora.

A szakember hozzátette, leggyakrabban kizárólag magok maradnak meg prezerválva, ezért is számít különlegességnek, amikor a lágyszárúak más részei szintén láthatóak a kövületek mélyén.

A virágos növények csoportjának evolúciója és elterjedése kulcsszerpet játszott a ma ismert élet kialakulásában, ugyanis létrehozták a rovarok, kétéltűek, emlősök és madarak biológiai diverzitását, ezáltal a szárazföldi élőlények jóval sokszínűbbekké váltak, mint a folyókban, tengerekben és óceánokban élő társaik.

A borostyánkőben tökéletesen megőrzött virágok egyikét a kutatók Eophylica priscatellata, a másikat pedig Phylica piloburmensis tudományos névvel illették ~ utóbbit ugyanabba a nemzetségbe sorolták, mint amelyikbe a manapság Dél-Afrikában őshonos Phylica virágokat rakták a rendszertannal foglalkozó taxonómus szakemberek.