Egy mindössze 26 éves brit intenzív terápiás ápolónő, Sophie Fay története rávilágít arra, mennyire alattomosan jelentkezhetnek a csont- és lágyrész daganatok. Sophie 2024 márciusában kezdett el fájdalmat érezni a jobb térdhajlatában, amit eleinte izomhúzódásnak gondolt, hiszen személyi edzővel kezdett edzeni. Ahogy fogalmazott: „Csak edzés közben jelentkezett, de emlékszem, egyszer sétálni mentem, és azt gondoltam, a térdhajlatom nagyon fáj.”

A tünetek fokozódása

Az elkövetkező hónapokban a fájdalom egyre erősödött, augusztusra pedig a lába „megduzzadt és meleg tapintású lett”. Sophie így emlékezett: „Ekkor már sántítottam is, mert minden lépésnél fájt. A kollégáim is észrevették, és azt mondták, lehet, hogy vérrög van a lábamban.”

Az első vizsgálatok izomsérülést vagy Baker-cisztát valószínűsítettek, ami folyadékkal telt csomó a térd mögött. Sophie megkönnyebbült: „Boldog voltam a diagnózissal, mert a tüneteim hasonlónak tűntek.” Ám novemberre a fájdalom állandósult, és a lábát már nem tudta behajlítani. „A vádlim hatalmas volt, azt hiszem, hat centiméterrel nagyobb, mint a másik.” – mondta.

November 11-én MRI-vizsgálatot végeztek, ami kimutatta, hogy egy nagy daganat „kitölti az egész vádlimat”. Néhány nappal később biopszia erősítette meg a diagnózist: orsósejtes szarkóma a csontban, egy rendkívül ritka lágyrész daganat, mely az elsődleges csontdaganatok mindössze 2–5%-át teszi ki.

Sophie, an intensive care nurse @NHSEngland, was 25 years old when her bone cancer symptoms were dismissed.

Seven months later, she lost her leg.

Learn more this #BoneCancerAwarenessWeek: https://t.co/AQHmAvqsMt #CouldItBeBoneCancer #Awareness #UntilTheresACure pic.twitter.com/1GuRKRHsjI

— Bone Cancer Research Trust (@BCRT) October 6, 2025

„Megmutatták a felvételemet, és a daganat az egész vádlimat elfoglalta. Nem volt mód arra, hogy biztonságosan eltávolítsák, és közben működőképes lábam maradjon.” Mivel az erek és idegek „teljesen körbe voltak nőve” a daganat által, az orvosok egyetlen lehetőséget láttak: a térd feletti amputációt.

Az amputáció és a felépülés

A műtétre december 17-én került sor. Sophie így nyilatkozott: „Ez hatalmas sokk volt, de úgy éreztem, ez az egyetlen esélyem arra, hogy utána egy viszonylag normális életet élhessek. A túlélő üzemmód segített feldolgozni a diagnózist és pozitívnak maradni a felépülés során.” – idézte a WalesOnline.

A műtét és a gyógyulás „nagyon simán” zajlott, de a protézishez való alkalmazkodás nehézségekkel járt. „Kezdetben kimerítő volt még rövid távokat is megtenni. De megnyugtató tudni, hogy ez most a legnehezebb, és idővel jobb lesz: jobb protézisalkatrészeket, jobb foglalatot és térdízületet kapok majd, ami megkönnyíti a járást.”

Élet a diagnózis után

Sophie háromhavonta kontrollvizsgálatokon vesz részt, hogy időben észleljék az esetleges kiújulást. Visszatért a munkába is, bár egyelőre nem klinikai területen. „Az egyetlen dolog, amit akartam, az volt, hogy ne legyen többé rák. Azt gondoltam, ha eltűnik, akkor majd megbirkózom vele. Az ember ráébred, hogy a napjaink meg vannak számlálva, és nem vagyunk legyőzhetetlenek.”

Sophie most a Bone Cancer Awareness Week keretében osztja meg történetét, hogy mások időben felismerjék a tüneteket. „Ha a történetem megosztása azt jelenti, hogy a csontdaganatról többet beszélnek az egészségügyben, az a legfontosabb. Nagyon könnyű volt azt mondani, hogy egy fiatal lány vagyok, aki edzés közben meghúzta az izmát – ezt még én is elhittem. De tudni, milyen jelek különböztetik meg a csontdaganatot egy izomproblémától, azt jelentheti, hogy mások nem esnek ki a rendszerből, mint én.”