Audrey, egykori sportoló, ma 59 éves, East Croydonban él. Fia, Israel mindössze 20 hetesen jött világra, vagyis négy héttel a brit törvényben meghatározott 24 hetes abortusz-határidő előtt. A Mirror exkluzív riportjában így emlékezett vissza: „Egyik pillanatban minden tökéletes volt, a következőben megszültem, és összeomlott a világom. ‘Életképtelen szülés. Az élettel összeegyeztethetetlen. Vetélés’ – ez volt az orvosi vélemény. Arra vártam, hogy azt mondják: ‘Gratulálunk, kisfia született’, vagy hogy meghalljam a sírását. Ehelyett a világom teljesen összetört.”

Az orvosok közölték vele, a baba a túlélhetőség küszöbe alatt született, és a legrosszabb következhet be. Audrey így idézte fel: „Emlékszem, ahogy néztem ezt az apró, törékeny babát – a szívét, amely őrült tempóban vert az áttetsző bőr alatt, a szemét, amely még nem nyílt ki. 20 hetesen született, alig a terhesség felénél, kisebb volt, mint egy zacskó cukor, és olyan kicsi, hogy elfért a tenyeremben.”

„Az orvosok azt hitték, órákon belül meghal, de az órák napokká, a napok hónapokká váltak” – mondta Audrey. Amikor Israel elérte a 24. hetet, már „orvosi csodának” számított, és az orvosok tanulmányozták, mert ilyen korán született gyermek addig nem maradt életben. Bár súlyos agykárosodást diagnosztizáltak nála, Audrey nem adta fel: „Megtanítottam ülni, mászni és járni. Fogtam a kezét, mozgattam a lábát, amíg képes nem lett rá egyedül. Amikor megtanult járni, az orvosok nem hittek a szemüknek. Minden mérföldkő győzelem volt számunkra.”

Autizmust diagnosztizáltak nála

A kihívások azonban folytatódtak: 3 évesen autizmust diagnosztizáltak nála. Audrey így mesélt: „Próbáltam támogatást és szolgáltatásokat találni, de semmi nem volt elérhető. Arra készültem, hogy kevés lehetőség lesz, vagy drága lehetőségek. Arra viszont nem, hogy egyáltalán nem lesz semmi. Akkor döntöttem el: ha nincs, majd létrehozom magam.”

2011-ben saját otthonában kezdett hétvégi pihenőidőt biztosítani más szülőknek, majd 2013-ban, amikor két család végleg nála hagyta gyermekeit, teljes munkaidős bentlakásos otthonná alakította házát. „Öt szobám volt, két gyermeket tudtam teljes időben fogadni, három másikat pedig időszakos pihenőre. De tudtam, hogy ennél többre van szükség” – mondta. Ezért szombati klubokat indított, majd oktatási programokat is szervezett.

Ma Audrey öt otthont működtet, ahol 21 gyermek él, és két felnőttotthont is létrehozott, hogy a fiatalok 18 éves koruk után is biztonságban maradhassanak. „Ami egy gyermekkel kezdődött, mára több mint száz fiatal történetévé vált. Ez a verseny nem a sebességről vagy a tökéletességről szól, hanem arról, hogy minden fogyatékkal élő fiatalban meglássuk a lehetőséget” – fogalmazott.

Fia, Israel ma 30 éves, támogatott lakhatásban él, képes járni, kommunikálni, és imád főzni, vásárolni. Audrey pedig motivációs előadásokat tart, és intézményeit az Ofsted „kiemelkedőnek” minősítette.