A Wisconsin állambeli Madison közelében élő középiskolai matematikatanárnő épp a munkanapját zárta le, amikor a szülés jelei – kezdetben enyhe diszkomfortérzet formájában – jelentkezni kezdtek. Mivel a fájdalom nem hasonlított korábbi szülési élményéhez, férjét, Mitch-et nyugodtan elengedte az esti műszakra, mondván: „Majd szólok, ha kórházba kell mennünk.”

„Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fog haladni” – mondta Krahn a People magazinnak adott interjúban.

Otthon, miközben 2 éves kisfiának, Maxnek fürdőt készített, a fájások felerősödtek. Felhívta férjét, hogy induljon haza, és értesítette Mitch unokatestvérét is, aki Maxra vigyázott volna a kórházi idő alatt. Ám mire a segítség megérkezett volna, a szülés már megállíthatatlanul elindult.

A fürdőszobában, egy „óriási kontrakció” közepette, Shannen magzatvize elfolyt. Max, aki az ágyon ülve figyelte az eseményeket, folyamatosan simogatta édesanyja karját, és csak annyit mondott: „Mama.” Shannen próbálta megnyugtatni: „Igen, minden rendben. Mama jól van. Megcsináljuk.”

A kisfiú végül követte anyját a fürdőszobába, ahol Shannen térdre ereszkedett, és felismerte: „Nem jutok ki ebből a fürdőszobából anélkül, hogy megszülném ezt a babát.” A telefonja a konyhában maradt, így nem tudott segítséget hívni. Miközben a háttérben csörgött a készülék, három nyomás után világra hozta kislányát, Brooklynn Suzanne-t.

„Max végig ott volt, szólította a nevemet, gyengéden megérintette a karomat. Amikor Brooklynn megszületett, csak annyit mondott: ‘Ó, baba’” – mesélte Krahn. A kislány felsírt, Shannen pedig a mellkasára emelte. „Ez hatalmas megkönnyebbülés volt” – tette hozzá.