A roncs különlegessége, hogy az árbocai még mindig állnak, ami ritkán fordul elő a Nagy‑tavak mélyén. A hajót 100 méteres mélységben fedezték fel James Conolly, a Trent Egyetem régésze vezetésével. A roncsot először 2017‑ben észlelték, amikor egy optikai kábel felmérése során „nagy anomáliaként” jelent meg a tó fenekén – számolt be a CBC.

Heison Chak, az Ontario Vízalatti Tanács elnöke, aki a merülést vezette, így nyilatkozott: „Néhány pillanatba telt, mire megnyugtattuk magunkat, mert lenyűgöző érzés egy teljesen ép roncsot találni, amely egy darabban maradt meg.” Megvan a formája. Nem omlottak össze az árbocai. Kettőt láttunk – mindkettő állt, ami nagyon ritka. Az összes többi roncsnál, ahol merültem, az árbocok vagy leszakadtak, mert hajók ütköztek beléjük, horgonyok rongálták meg őket, vagy búvárok okoztak kárt.”

Chak, aki két évtizede kutat hajóroncsokat Kanadában, az Egyesült Államokban és a Karib‑térségben, kiemelte: „Soha nem láttam felső árbocot egyetlen roncsnál sem, sem az Ontario‑tóban, sem a Szent Lőrinc‑folyóban.”

A csapat eredetileg a Rapid City nevű hajót kereste, amelyet 1884‑ben építettek és 1917‑ben veszett el, ám helyette egy sokkal régebbi hajóra bukkantak. A korát az alapján becsülték meg, hogy hiányzott róla a középső tőkesúly és a hátsó fedélzeti kormánykerék, valamint kötélből készült kötélzetet találtak rajta – írja a New York Post.

James Conolly régész így magyarázta: „A fém kötélzet csak az 1850‑es évek után vált általánossá. Ez azonnal arra utal, hogy valószínűleg a 19. század első feléből származik.” Mivel a hajó több mint 300 láb mélyen fekszik, Chak úgy véli, ők voltak az elsők, akik rátaláltak: „Ez elég mély ahhoz, hogy senki ne járt volna rajta. Azt hiszem, mi vagyunk az első csoport, és az öröm egyszerűen leírhatatlan volt.”