A People magazin exkluzív interjújában Melanie Manderino, egy 18 éves amerikai lány mesélte el, milyen életet jelentett számára a szelektív mutizmus, és hogyan jutott el odáig, hogy ma már képes beszélni mások előtt. „Amikor megpróbáltam megszólalni, olyan volt, mintha valaki fojtogatna.”

A szelektív mutizmus egy súlyos szorongásos zavar, amelyben az érintett bizonyos társas helyzetekben képtelen beszélni, noha fizikailag tudna. Melanie gyerekkora nagy részében csak otthon tudott néhány szót kiejteni, az iskolában azonban – saját szavaival – „100%-ban néma” volt.

Úgy érezte, csapdába esett a saját testében

Melanie arról is beszélt, hogy gyerekként nem értette, miért nem képes megszólalni, miközben más gyerekek könnyedén beszélgettek. „Azt hittem, ők egyszerűen jobbak abban, hogy kifejezzék magukat.” Azt mondta, gyakran érezte úgy, hogy tele van gondolatokkal és mondanivalóval, de valami mégis megakadályozta abban, hogy hangot adjon nekik.

„Úgy éreztem, csapdába estem a saját testemben. Annyi mindent szerettem volna mondani, de más tényezők megakadályoztak benne.” A Cleveland Clinic meghatározása szerint a szelektív mutizmus „olyan mentális állapot, amelyben bizonyos társas helyzetek annyi félelmet vagy szorongást váltanak ki, hogy a beszéd nehézzé vagy lehetetlenné válik”, és a lakosság kevesebb mint 1%-át érinti.

Melanie gyakran újra és újra lejátszotta magában, mit szeretne mondani, de képtelen volt kimondani. „Kitaláltam, mit szeretnék mondani, de ahelyett, hogy kimondtam volna, csak újrajátszottam a fejemben, újra és újra.” A beszéd gondolatától is rosszul lett:„Elkezdtem émelyegni, remegni, és felment a pulzusom.”

Magány, elszigeteltség, majd egy döntés, ami mindent megváltoztatott

A kommunikáció nehézségei miatt Melanie gyakran volt egyedül: „Nem volt túl sok barátom. Olyan emberek közé próbáltam ülni, akik sokat beszéltek, de én csak csendben ültem mellettük.” 16 évesen azonban elérkezett egy mélypont, amikor rájött, hogy változtatnia kell. Istenhez fordult segítségért, és egy esemény előtt így imádkozott: „Ha van számomra remény, csak annyit szeretnék, hogy képes legyek köszönni egy embernek.”

@melaniemanderino new hair #hair #newhair #transition #fyp #blowthisup ♬ original sound – melanie

Amikor megérkezett, valaki odalépett hozzá, és köszönt. Melanie pedig – életében először – vissza tudott köszönni. „Ez olyan apróság, de számomra az első alkalom volt, hogy képes voltam ilyesmit mondani.” Innen lassan, lépésről lépésre kezdett megnyílni: „Rájöttem, hogy nem kell mindig néma lennem. Tudtam egy kicsit beszélni. Néhány szóval kezdtem, és onnan építkeztem tovább.”

Később egy közeli barátság is segítette a fejlődésben: „Úgy érzem, ebben a kapcsolatban rengeteget tanultam a kommunikációról, amit addig soha nem tudtam elsajátítani.”

Viralitás, sorstársak és remény

Melanie azért osztotta meg történetét a TikTokon, mert alig talált tartalmat a szelektív mutizmusról, és szerette volna, ha mások nem érzik magukat annyira egyedül. A videója több mint 5 millió megtekintést ért el. „Középiskolás vagyok, és nem tudok beszélni, de megnéztem a videódat, és reményt adott.”

Melanie ma már azoknak üzen, akik hasonló nehézségekkel küzdenek: „Van fény a túloldalon. A pillanatban úgy érezheted, hogy egyedül vagy, vagy hogy soha nem fogsz túljutni rajta, de van remény, és végül képes leszel beszélni.”

Bár még csak két éve beszél nyilvánosan, úgy érzi, hatalmas utat tett meg: „Nem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek beszélni, főleg nem arra, hogy videót osszak meg a TikTokon. Még hosszú út áll előttem, de már most annyit fejlődtem.” Melanie ma már készen áll arra, hogy tovább mesélje a történetét – és végre valóban hallják is.