Kezdőlap

Friss hírek

Fontos hírek

Felkapott

Menü

Dollár
366,88 Ft
Euró
400,91 Ft
Font
479,38 Ft
Bitcoin
64,084 $

Egy kettős pulzárrendszer 16 éves tanulmányozása bizonyította Einstein elméletét

2019 szeptemberében sikerült csillagászok egy csoportjának a 25 ezer fényévre lévő PSR J1906+0746 pulzár megfigyelése alapján részlegesen bizonyítani Albert Einstein elméleti fizikus relativitáselméletét, most azonban kiderült, hogy a zseninek teljes mértékben igaza volt.

...svg content...NASA
Világűr
Author image

Kulcsár Péter

Szerkesztő
TÉMÁK

Az ausztrál CSIRO rádióteleszkóp-hálózatával elvégzett, több mint másfél évtizedes megfigyelések gyümölcseként kiderült, hogy Einsten 20. század elején felállított teóriája a gyakorlatban is megállja a helyét.

„Az általános relativitáselmélet leírja, hogyan működik a gravitáció a világegyetem nagy léptékű tartományaiban, azonban atomi szinten, ahol főként a kvantummechanika uralkodik, egyszerűen összeomlik” – magyarázta dr. Dick Manchester, az ausztrál nemzeti tudományos ügynökség, a CSIRO munkatársa, egyben a kutatócsoport tagja. Soron kívül Gulyás Gergely Magyar Péterről: „Időben szóltam, hogy elmebeteg”

„Meg kellett találnunk a módját annak, hogy Einstein elméletét egy köztes skálán is teszteljük, hogy lássuk, még mindig igazak-e a felvetései. Szerencsére 2003-ban a Parkes-teleszkóp segítségével megtaláltuk a megfelelő kozmikus objektumot, mégpedig az úgynevezett kettős pulzárt. Az elmúlt 16 év során végzett megfigyeléseink bámulatos összhangban voltak Einstein általános relativitáselméletével, közel 99,99 százalékos pontossággal alátámasztottuk a hipotéziseit” – tette hozzá az asztronómus.

A kutatók által vizsgált kettős pulzárrendszer két pulzárcsillagból áll: az egyik másodpercenként 45-ször, a másik pedig csak 2,8-szor forog másodpercenként a saját tengelye körül, és minden valószínűség szerint körülbelül 85 millió év múlva ütközhetnek össze egymással.

Mivel a kutatók nem tudtak ilyen hosszú időt nyomon követni, ezért elemezni kezdték a forgó pulzárokból érkező, az óra ketyegéséhez hasonlítható fényelváltozásokat, amelyek mintegy 2 400 év alatt jutottak el a Földre – a tudósok 16 év alatt több mint 20 milliárd ilyen különos jel érkezési idejét modellezték.

Ezután rá kellett jönniük, milyen messze van a pulzárrendszer, hogy tesztelni tudják az általános relativitáselméletet. Ezt a távolságot a Very Long Baseline Array, vagyis a világ különböző pontjain elhelyezett teleszkópok hálózatából származó adatok felhasználásával becsülték meg.

Végül arra a következtetésre jutottak, hogy Albert Einstein elmélete ebben a csillagrendszerben még mindig érvényes, ami ismét bebizonyította, hogy a fizikusnak igaza volt.