A festmények eredeti ára összesen 190 millió forint lett volna, ám a jegybank leányvállalatának csak 135 milliót kell majd fizetnie az alkotásokért. A szóban forgó festmények mind Keserü Ilona keze által készültek, melyek címe: A világból I., Tánc alaprajz, „Semmi sincs sehogyan”, Paul Klee tiszteletére, és a Labyrinth 8.

A festőművész a neoavantgárd vonalat követi, a hatvanas évek közepén ugyanis szakított a hagyományos festészeti tradíciókkal, és a neoavantgárd Iparterv-generáció tagjává vált. Egyedi stílusára jellemző a különleges anyaghasználat is, a festőművész ugyanis szívesen kombinálja alkotásait változatos textilapplikációkkal.

A képek megvásárlása ellenére a korábbi tulajdonos, Antal Péter még mindig az ország legnagyobb magángyűjteményével büszkélkedhet, mely pontos képet ad a 20. századi magyar képzőművészet fejlődéséről, s érdekesség, hogy eme gyűjteményből jöhetett létre a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központ, vagyis a MODEM. A múzeum számára kölcsönzött alkotások értékét 3,4 milliárd forintra becsülték, a műgyűjtő Antal–Lusztig-gyűjteménye pedig megközelítőleg négyezer darabból áll.