Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elsőként hat afrikai országgal – Egyiptommal, Kenyával, Nigériával, Szenegállal, Dél-Afrikával és Tunéziával – osztja meg a technológiát, amelynek segítségével saját mRNS oltóanyagot állíthatnak elő.

Az úttörő projekt célja, hogy segítse az alacsony és közepes jövedelmű országokat az mRNS vakcinák nagy mennyiségű, nemzetközi szabványoknak megfelelő előállításában, hogy Afrika ne függjön többé a más kontinensen található oltóanyaggyáraktól – számolt be a The Guardian.

A bejelentés ugyanazon a héten érkezett, amikor a Pfizer vakcinát gyártó BioNTech közzétette, konténerekből épített gyári létesítményeket tervez szállítani több afrikai országba, hogy lehetővé tegye az mRNS oltanyag helyi előállítását. Bár a WHO üdvözölte a döntést, nehezményezte, hogy a gyártó nem osztja meg az előállításhoz szükséges technológiát, ezen segít mostani lépésével.

A vakcinagyártó központokat elsősorban a COVID-19 járvány kezelésére hozták létre, de más oltóanyagokkal és termékekkel is bővíthető a gyártási kapacitás; készülhet itt a cukorbetegség kezelésére szolgáló inzulin, rákellenes gyógyszerek, valamint védőoltások olyan betegségek ellen, mint malária, tuberkulózis vagy a HIV.

„Semmilyen más esemény nem mutathatta volna meg jobban, mint a COVID-19 járvány, hogy mennyire korlátozó és veszélyes néhány vállalattól függővé tenni a globális közjavak elosztását”

– nyilatkozta a WHO vezetője, Tedros Adhanom Ghebreyesus.

Tedros többször szorgalmazta, hogy a járvány leküzdése érdekében minden ország számára legyen biztosítva az oltóanyaghoz való hozzáférés, a gazdag nemzetek azonban készleteket halmoztak fel, Afrika pedig lemaradt a fertőzés elleni küzdelemben. Az egyes nemzetek világszerte arra törekednek, hogy az idei év közepéig elérjék a lakosság 70 százalékos átoltottságát, ezzel szemben Afrika lakosságának 80 százaléka még egyetlen dózist sem kapott.

Emmanuel Macron francia elnök úgy nyilatkozott, Afrika egészségügyi szuverenitásának támogatása és a helyi termelés beindítása kulcsfontosságú lépés annak érdekében, hogy a régiók és országok képesek legyenek megvédeni magukat a válságok idején és békeidőben.