A John Maclean rendezésében készült film főszerepében Michael Fassbender egy cinikus cowboyt alakít, míg Kodi Smit-McPhee egy szerelmes skót fiút formál meg, akik az amerikai préri végtelen tájain kelnek útra. Bár a mozi idején nem számított kasszasikernek, az évek során egyre inkább úgy tűnik, hogy valódi értékei most érnek be igazán.

A film időtlen minőségét részben a western műfaj sajátosságai adják: a hősi figurák, a morális dilemmák és az elveszett ártatlanság toposza. A történet olykor inkább egy különös hangulatú baráti országúti utazásnak hat, amelyet csupán a környezet – a vadnyugat – tesz westernné, ám a cselekmény fokozatosan feltárja a korszak brutalitását, miközben könyörtelenül lebontja a romantikus szerelem idealizált képét.

Jobb, mint gondoltuk

A feszes, mindössze 84 perces játékidő alatt a film újraértelmezi a hősiesség fogalmát, és arra kérdez rá, hogy valójában mi mozgatja azokat, akiket hősnek nevezünk. A történet középpontjában Fassbender Silas Selleckje áll, aki erkölcsileg szürke zónában mozgó karakterként jelenik meg, és akinek alakításával a színész pályafutásának egyik legerősebb teljesítményét nyújtja.

A film ugyan a mozipénztáraknál alulteljesített, kritikai fronton komoly sikert aratott: a Rotten Tomatoes oldalán 92%-os értékelést ért el, és ez a mutató az évek múltával is stabil maradt, ami ritka teljesítmény egy ilyen visszafogott költségvetésű alkotás esetében – olvasható a Collider írásában.

A végtelen nyugati táj a film egyik legfontosabb „szereplője”. A rendező és az operatőr, Robbie Ryan képei egyszerre hangsúlyozzák a préri szépségét és fenyegető ürességét, miközben Silas és Jay utazása fokozatosan lerántja a leplet a törvényen kívüli világról, ahol a túlélés mindennél fontosabb.

Az érzelmi tengely is megvan

A két férfi útja során rablásokkal és kegyetlen támadásokkal szembesül, ám legveszélyesebb ellenfelük kétségtelenül Payne, akit Ben Mendelsohn alakít. Payne és fejvadász csapata a pénz motiváló erejét testesíti meg, és jelenléte sötét tükörképként áll Silas figurája mellett: míg mindkettejüket vérdíj hajtja, Silas módszerei árnyaltabbak, Payne viszont a nyers brutalitást választja.

A film másik érzelmi tengelyét Jay reménytelen szerelme adja. A fiú Skóciából indul útnak, hogy megtalálja Rose-t, akit Caren Pistorius formál meg. A lány Amerikában talált menedéket családjával, Jay pedig mindent hátrahagyva követi őt, feladva kényelmét és ártatlanságát. A történet visszaemlékezéseken keresztül világít rá arra, hogy a fiú fejében élő szerelemkép egyoldalú és idealizált, így a film már korán jelzi, hogy Jay sem klasszikus hőssé válik, hanem egy fájdalmas tapasztalás részese lesz. Mégis, Smit-McPhee alakítása révén a karakter sorsa bizonyos értelemben diadalnak hat, még ha útja eleve kudarcra is volt ítélve.

A magyarok is szeretik a filmet

A magyar nézők számára külön érdekesség lehet, hogy a film központi témái – a morális bizonytalanság, a hősiesség árnyalatai és az idealizált szerelem illúziója – a hazai közönség körében is egyre népszerűbb, árnyaltabb történetmesélési irányhoz kapcsolódnak. A Slow West az elmúlt évtizedben Magyarországon is több filmes toplistán és streaming-ajánlóban bukkant fel, ami azt mutatja, hogy a western műfaj nálunk sem csupán nosztalgikus emlék, hanem élő és újraértelmezhető filmes forma.

A Slow West különlegessége abban rejlik, hogy miközben megőrzi a klasszikus western elemeit – a gyönyörű tájakat, az egymással szemben álló erőket és a szerelmi szálat –, fokozatosan le is bontja azokat: a tágas horizont csatatérré szűkül, a jó és rossz közötti határ elmosódik, a nagy szerelem pedig illúziónak bizonyul. Talán éppen ezért igaz rá az a megállapítás, hogy tizenegy évvel a bemutató után nemcsak hogy nem kopott meg, hanem – akár a nemes bor – egyre érettebbé vált.