Az 1968. december 20-án bemutatott film – amit az Egyesült Királyságban A Professional Gun címen forgalmaztak – a mexikói forradalom idején játszódik, és a „Zapata western” alműfaj egyik legismertebb példája. A történet középpontjában Sergei Kowalski (Franco Nero), a lengyel zsoldos áll, aki pénzért áll be a forradalmárok közé, és akinek útját keresztező szövetségek, árulások és látványos leszámolások kísérik.

A filmet Sergio Corbucci rendezte, aki a spagettiwesternek egyik legnagyobb alakja volt, és akinek nevéhez a Django (1966) vagy a Navajo Joe (1966) is fűződik. A forgatókönyvet többek között Franco Solinas, Giorgio Arlorio és Luciano Vincenzoni jegyezték, a producer pedig Alberto Grimaldi volt, aki számos más olasz westernt is finanszírozott. A film operatőre Alejandro Ulloa, a vágó Eugenio Alabiso volt, a zenét pedig Ennio Morricone és Bruno Nicolai komponálta.

Sok pénzt hozott

A film költségvetéséről pontos adatok nem maradtak fenn, de az olasz mozikban jelentős sikert aratott: 1,101 milliárd líra bevételt hozott, ami a korszak egyik legsikeresebb olasz westernjévé tette. A nemzetközi forgalmazást a United Artists végezte, így a film az amerikai és brit mozikba is eljutott, ahol szintén kedvező fogadtatásban részesült.

A szereposztás különösen erős volt: Franco Nero mellett Jack Palance alakította a kegyetlen ellenfelet, Curlyt, míg Tony Musante a forradalmár Paco Roman szerepében tűnt fel. A női főszerepet Giovanna Ralli játszotta. A mellékszerepekben olyan ismert olasz és spanyol színészek kaptak helyet, mint Eduardo Fajardo, Franco Giacobini és Raf Baldassarre.

A film egyik legemlékezetesebb jelenete az arénában játszódó leszámolás, amihez Morricone zenéje különösen feszült és drámai hangulatot adott. Ez a zenei téma annyira ikonikus lett, hogy Quentin Tarantino a Kill Bill 2. egyik jelenetében is felhasználta. A kritikusok kiemelték, hogy a film egyszerre ötvözi a politikai felhangokat a klasszikus western dramaturgiával, és a spagettiwesternek közül az egyik legjobban sikerült darabnak tartják.

A Zsoldos nemcsak a közönségsiker miatt vált emlékezetessé, hanem azért is, mert a mexikói forradalom ábrázolásával a műfaj politikai töltetet kapott. A filmben a forradalmárok és a zsoldos közötti kapcsolat a hatalom, a pénz és az eszmék ütközését mutatta be, ami a korszak olasz közönségét különösen foglalkoztatta.