A történet főszereplője egy svéd fegyverkereskedő (Franco Nero) és egy mexikói katona, Vasco (Tomás Milián) áll, akik kénytelenek együttműködni, hogy kiszabadítsák Xantos professzort, a forradalom szellemi vezetőjét. A cselekmény során szembe kell nézniük Johnnal (Jack Palance), az egykarú texasi üzletemberrel, aki saját érdekei miatt próbálja megakadályozni a forradalmárok sikerét. A filmben feltűnik Fernando Rey is, aki a professzor szerepét alakítja.

A film zenéjét Ennio Morricone komponálta, aki ekkorra már világhírű volt Sergio Leone klasszikus westernjeinek köszönhetően. A dallamok egyszerre idézik meg a forradalmi hangulatot és a humoros, ironikus alaptónust, amely Corbucci rendezéseit jellemzi. A zeneszerző munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a film máig emlékezetes maradjon a rajongók körében.

A „Compañeros” a bemutatása idején jelentős bevételt hozott: a források szerint 1,451 milliárd lírát keresett az olasz mozikban, ami kiemelkedő eredménynek számított a spagettiwesternek között. A siker részben annak volt köszönhető, hogy a film egyszerre tudta megszólítani a politikai áthallásokat kereső közönséget és az akciódús kalandokat kedvelő nézőket.

A kritikai visszhang

A kritikai visszhang vegyes volt: egyesek dicsérték Corbucci rendezését és a színészek játékát, mások viszont túlzottan kaotikusnak tartották a történetet. Az Egy kincskereső Mexikóban a spagettiwesternek egyik fontos darabja, amely a mexikói forradalom hátterét használta fel egy szórakoztató, ugyanakkor politikai üzenetekkel átszőtt történethez. A sztárok, a Morricone-féle zene és a nemzetközi koprodukciós háttér mind hozzájárultak ahhoz, hogy a film a műfaj rajongói számára máig emlékezetes maradjon.