A társulat alacsony nézőszám miatt anyagi gondokkal küzd, és egyik segédje is kilép, miután megsérül egy késdobáló mutatvány során. Billy ekkor találkozik Antoinette Lilyvel, a gazdag örökösnővel, aki csalódottan készül házasságra, ám vőlegénye meglopja és magára hagyja. Antoinette végül Billy asszisztense lesz, és bár kezdetben feszültség van köztük, idővel romantikus kapcsolat alakul ki.

Eastwood alakítása szembement korábbi pesszimista, magányos figuráival. Billy ugyanis hisz abban, hogy a vadnyugati show képes inspirálni az embereket, különösen a gyerekeket. A film egyik emlékezetes jelenetében Billy egy bankban kerül szembe rablókkal. „Nem az történik, mint a Dirty Harry jelenetekben, ahol mindenki azt várja, hogy Eastwood revolverrel lelövi a rosszfiúkat. Billyt az indítja cselekvésre, hogy az egyik rabló fellöki a gyereket a földre, ekkor lelövi az egyik támadót, a másiknak pedig kilövi a fegyverét a levegőbe.” A jelenetben a kisfiú csodálattal nézi, mintha valódi szuperhőst látna – írja a Collider.

Marc Eliot könyvében Eastwood így magyarázta, miért vonzotta Dennis Hackin forgatókönyve. „Ez olyan film volt, amit Frank Capra is elkészíthetett volna a maga idejében.” A rendező szerint Billy nem kemény, megkeseredett férfi, hanem olyan ember, aki mindent feláldoz a társulatért. Legyen szó megalázó helyzetekről egy túlbuzgó seriffel szemben, vagy egy elhibázott vonatrablásról, Billy mindig a közösségért cselekszik.

A Bronco Billy Eastwood pályafutásának egyik legérzelmesebb darabja, amiben a sztár nemcsak szórakoztat, hanem sebezhetőséget és emberséget is mutat. A film a Frank Capra‑féle érzékenységet idézi, és tisztelgés a dolgozó emberek hősiessége előtt. Eastwood itt nem a magányos, kemény igazságosztó, hanem egy esendő, de inspiráló vezető, aki a képzelet erejével ad menedéket a közönségnek.