Filmek és sorozatok tucatjai követték ugyanazt a biztonságos, kiszámítható mintát, amelyben alig maradt hely valódi kísérletezésnek. Bár a Disney+ legújabb próbálkozása, a Wonder Man már mutat némi elmozdulást, a képregényes tévés tartalmak nem voltak igazán hatásosak, újszerűek vagy merészek 2019 óta – vagyis azóta, hogy az HBO bemutatta a Watchmen minisorozatot.

A sorozat nem egyszerűen folytatása volt a valaha készült egyik legelismertebb képregénynek: olyasmit tett, amit azóta sem mert senki. Kockázatot vállalt. Egy olyan korszakban, amikor az IP‑alapú, steril és biztonságos szuperhős‑tartalmak uralják a piacot, a Watchmen teljesen más irányba indult el – és éppen ez teszi máig a műfaj egyik legjobb tévés alkotásává.

A Watchmen azt tette a tévében, amit a képregény tett évtizedekkel korábban

Alan Moore és Dave Gibbons eredeti Watchmen képregénye a médium történetének egyik legfontosabb műve. Megjelenésekor olyan határokat feszegetett, amelyek addig elképzelhetetlenek voltak: sötét, érett, komplex és mélyen politikai történetet mesélt el, miközben továbbra is a szuperhős‑zsáner eszközeit használta.

A 2019‑es HBO‑sorozat ugyanezt tette a televízióval. Damon Lindelof újragondolása nem nosztalgiára épített, nem próbálta „hűséges adaptációként” újra elmesélni a képregényt, és nem akart pusztán tisztelegni Moore műve előtt. Ehelyett a sorozat a modern kor problémáira helyezte a hangsúlyt: a rendőri brutalitásra, a rendszerszintű rasszizmusra és a vagyon egyenlőtlen eloszlására.

„A 2019-es Watchmen nem egyszerűen tiszteletadás vagy generikus hommage az eredetihez, hanem teljesen különálló állásponttal és vízióval rendelkezik.” – írja a CBR. A sorozat természetes folytatása Moore világának, de nem próbálja „újra elkapni ugyanazt a villámot a palackban”. A Watchmen HBO‑változata saját jogán áll meg, és éppen ezért számít anomáliának a mai szuperhős‑tartalmak között.

A rajongók több ilyen sorozatot érdemelnének

A cikk szerint a mai képregény‑adaptációk – legyen szó az MCU‑ról, a Sony Spider‑Verse‑éről vagy James Gunn új Superman filmjéről – túlságosan a „képregényhűség” mércéjéhez ragaszkodnak. Ahelyett, hogy önálló alkotásként értékelnénk őket, sokszor csak azt nézzük, mennyire idézik fel az eredeti művet.

A Watchmen ezzel szemben nem ezt teszi. „A sorozat fókusza a hősimádaton, a korrupción és mindenféle előítéleten olyan történetté teszi, amely fájdalmasan időszerű.” A mai képregényes tévés tartalmakból hiányzik az a fajta bátorság, ami a Watchmen sajátja volt. „Lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor a képregény‑televízió valódi kockázatot vállalt, és ez volt az utolsó alkalom is, amikor a műfaj igazán értékeset alkotott.”

A válasz egyszerű: a nagy stúdiók félnek a kockázattól. A Watchmen azonban bebizonyította, hogy a képregény‑adaptációk akkor működnek igazán, ha nem félnek új irányba indulni, és nem csupán a rajongók nosztalgiájára építenek.