Az Indonézia déli partjaihoz közeli szigeten élő rákok milliói hagyják el erdei élőhelyüket, hogy a tengerpartra vonulva lerakják petéiket – a jelenség nemcsak látványos, hanem a helyi közösség életét is jelentősen befolyásolja. Az Australian Broadcasting Corporation (ABC) és a Christmas Island National Park adatai alapján számolt be arról, hogy „a vörös rákok vándorlása hivatalosan megkezdődött”, és a sziget „gyakorlatilag hemzseg a rákoktól”. A felvételeken jól látható, ahogy egy kisebb út teljesen megtelik a lassan, de céltudatosan haladó rákokkal, akik a tenger irányába tartanak.

A vándorlás során a rákok nem tesznek különbséget az útvonalak között: elfoglalják az utcákat, a kertekbe és olykor a házakba is bemerészkednek. A helyiek évről évre felkészülnek erre az időszakra: gereblyéket és lombfúvókat tartanak az autóikban, hogy segítsék a rákokat biztonságosan továbbhaladni.

„Mindenki nagyon értékeli itt a rákokat, és a vándorlást igazi ajándéknak tekintik” – mondta Alexia Jankowski, a Christmas Island Nemzeti Park megbízott vezetője az ABC-nek. Hozzátette: „Sokan próbálnak kerülni a vezetést kora reggel és késő délután, hogy szabadságot adjanak a rákoknak ebben a fontos időszakban.”

Millions of Red Crabs Take Over Christmas Island's Roads and Homes as Annual Migration Begins https://t.co/fbXOeCWZJb

— People (@people) October 22, 2025

A vándorlás kezdete rendszerint az esős évszak első záporához kötődik, ami jellemzően októberben vagy novemberben érkezik, de előfordulhat, hogy csak januárban indul meg. A rákok mozgását a holdfázisok és az árapály határozzák meg: a peték lerakása „a hold utolsó negyedében, apadó dagály előtt, hajnalban” történik – ezt az időpontot a rákok minden évben pontosan érzékelik.

Brendon Tiernan, a nemzeti park veszélyeztetett fajokért felelős koordinátora szerint a vörös rákok populációja az ezredforduló óta megduplázódott: „A 2000-es évek elején még 55 millióra becsültük a számukat, mostanra viszont elérheti a 100 milliót.” A növekedés hátterében az áll, hogy egy mikrodarázs bevezetésével sikerült visszaszorítani a sárga őrült hangyák populációját, amik korábban komoly veszélyt jelentettek a rákokra. Tiernan szerint „a rákállomány robbanásszerűen megnőtt, és hihetetlen mennyiségű bébi rák tért vissza”.

A peték vízbe jutásakor azonnal kikelnek a lárvák, amiket a tenger sodor magával. Az első hónapban a lárvák több fejlődési szakaszon mennek keresztül, de többségük nem éli túl, mivel halak, ráják és cetcápák prédájává válnak. Azok, amik túlélik, körülbelül egy hónap után öt milliméteres bébi rákként térnek vissza a szárazföldre. Bár a legtöbb évben csak kevés utód éli túl ezt az időszakot, időnként tömeges túlélés is előfordul, mely biztosítja a sziget rákpopulációjának fennmaradását.