Dunaharaszti lakossága körében évek óta téma volt a Budapest-Belgrád vasútvonal, mindenki tudta, hogy érzékenyen fogja a vonatok kimaradása érinteni a helyieket, ezért talán mondatom, hogy senki nem lepődött meg – figyelembe véve a korábbi tapasztalatokat –, azonban idő kell, hogy az emberek megszokják – arra pedig még több, hogy kidühönghessék magukat, hogy ez sem jó, az sem jó. 

A közlekedéssel korábban is voltak gondok: a HÉV bár sűrűn jár, a csúcsidőszakokban, iskolaidőben, reggel 6 és 8 óra, valamint délután 3 és 6 óra között szinte elviselhetetlen tömeg tódult fel a szerelvényekre. Mindenesetre pozitívum volt a megbízhatóság, többnyire időben és rendben érkezett, utána már csak azt kellett kitalálni, hogy az iskolába vagy a munkába igyekvők hogyan férnek fel – arról nem is beszélve, hogy nyáron talán melegebb van rajta, mint télen, de arra esély sincs a hidegebb időben, hogy a kabátot levegyünk, még akkor sem, ha a fűtéssel egyáltalán nem spórolnak. Az azonban megér egy misét, hogy miért akkor van vágányzár a HÉV vonalán is, amikor már a vonat sem jár (május 7-9. és 21-23. között), persze azt nem tudhatjuk, hogy mi áll a háttérben, de azt hinné az ember – talán joggal –, hogyha már a MÁV-hoz tartozik a HÉV is, akkor összeegyeztethető lenne a két dolog, ahogy a menetrend is, hogy ne kelljen egy órával korábban odaérni valahova, vagy éppen egy órát késni.  Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

Autóval Dunaharasztiról befelé Budapest felé hétköznap reggel 6 és 8 között elég hosszú időre kellett számítani, a többi időszakban egészen járható a Közvágóhíd felé vezető út. Szigetszentmiklós mindig problémás hely volt: csúcsidőben a Mű úton az ember azt hiheti, hogy reggel 8-kor éppen valamelyik budapesti körúton van, az autópályára pedig legalább annyira nehéz feljutni, mint elkerülni egy balesetet, amelyből minden hétre jut legalább egy – de ne vitassuk el, hogy a déli agglomeráció előszeretettel használja ki az ingyenes sztrádalehetőséget, reméljük, ez a későbbiekben – mármint az ingyenes része – nem változik meg. És köszönjük, hogy végre nem kell a Deák Ferenc híd miatt sem órákkal korábban elindulni. 

Az 51-es út legendás: sajnos azt kell mondanunk, hogy a környéken szinte nincs olyan ember, akinek ne halt volna meg családtagja, ismerőse, barátja olyan balesetben, amely az 51-es úton történt. Feltehetnénk a kérdést, hogy miért történik mindig baleset, de ott közlekedve egyértelmű, és felmerül az emberben a gondolat, hogy talán nem kellene néhánynak úgy vezetni, mintha egy Halálos iramban filmben lennének, akkor talán a helybéliek nem aggódva engednék el a szeretteiket, ha tudják, akár dél felé, akár Budapest felé, de az 51-esen fognak utazni – mindenesetre azt mondhatjuk, hogy jó, hogy van az 51-es, többnyire könnyű rajta közlekedni, ha épp nincs baleset. 

NE HAGYD KI

Belföld

Friss felmérés mutatja, mennyibe fáj a magyar autósoknak a parkolás

A Volán már más tészta: kevés személyes tapasztalatom van, de az ismerőseim körében nem népszerű a távolsági járat, a Budapest-Belgárd vonalának felújítása óta pedig egyre több a probléma. A Dunaharaszti városi Facebook-csoportban szép számmal jelennek meg az elégedetlenkedők, akik a késésekre panaszkodnak, valamint arra, hogy előfordul, hogy online módszerekkel lehetetlen jegyet venni.

A Soroksár és Kelebia országhatár közötti vasúti korszerűsítés finanszírozását biztosító támogatási szerződést az Innovációs és Technológiai Minisztériummal 2020 tavaszán kötötte meg a MÁV, ezt követően 2020 júliusában kezdődött el a tervezés és engedélyeztetés, a beruházásnak 2025-re kell elkészülnie.

Nos, nem akarom elvitatni a jelentőségét, a hasznosságát és a szükségességét a korszerűsítésnek, sőt, kell, viszont nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy talán némileg jobb szervezőkészséggel megáldott embereket is alkalmazhattak volna, mielőtt úgy döntenek, hogy felborítják egy egész város (valójában több város, mert nem csak Dunaharasztiról van szó) közlekedését. 

Emlékezetessé tette a helyiek számára a MÁV a búcsút, április 30-án KISS emeletes vonatok jártak, többen pedig úgy döntöttek, hogy kilátogatnak elköszönni az utolsó szerelvénytől, mondván, hogy „minden hibája ellenére“, de mégis „szerették“ azt, amivel napi szinten utaztak. 

A jelenlegi helyzetet már annyira nem kedvelik, bár meglepetésemre a lakosok kulturált módon viselkednek, próbálják tartani egymásban a lelket, még annak ellenére is, hogy volt olyan, aki a 8.44-es Volán busszal akart bemenni Budapestre, de 8.53-kor már a pénztárost kérdezte meg, hogy elnézte-e a menetrendet. A válasz ennyi volt: nem, lehetnek kérések. Persze, lehetnek, de 9.03-kor sem volt még sehol a járat. Végül 9.15-kor megérkezett, akkor viszont a sofőr közölte, hogy felejtsék el, hogy időben odaérnek bárhova, dugó van. 

Az előzetes tájékoztatás szerint az elővárosi és a regionális forgalom kiszolgálására új buszjáratok is indulnak. A Délegyházáról Budapest-Népliget a gyorsjáratokkal átlagosan körülbelül 40 perc alatt, a Soroksári úton át közlekedőkkel pedig átlagosan körülbelül 55 perc alatt érhető el. A járatok Budapest és délegyházi autóbusz-forduló, illetve kiskunlacházi vasútállomás elágazás megállóhelyek között közlekednek, a Soroksári úton, a Helsinki úton, Dunaharasztin, Taksonyon és Dunavarsányon át. Munkanapokon jellemzően 60, a délutáni csúcsidőszakban 20, a reggeli csúcsidőszakban 15-20 percenként, míg hétvégén jellemzően 60, a reggeli időszakban 30 percenként indulnak.

A „háromszámjegyű“ buszok (656, 657, 679, 654, stb) viszont nincsenek a helyzet magaslatán. A beszámolók szerint van, hogy teljesen üresen közlekednek, esetleg éppen csak lézeng rajtuk valaki, máskor viszont annyira tele van, hogy alig férni fel rá – és ezt csak a kisebbik gond, volt olyan, akivel közölte a sofőr, hogy nem szállhat fel, mert tele vannak, de szerencséjére (vagy éppen nem) egy olyan lányt fogott ki, aki nem hagyta magát, szépen elmagyarázta, ha kettő ember leszáll, de egy fel, akkor még mindig kevesebben lesznek a buszon, mint korábban voltak – matematika. 

A jegyek ügyében jellemzően nincs egység: elvileg az április 30-ával bezárólag megváltott vasúti bérleteket – érvényességi idejük végéig – a menetrend szerint közlekedő autóbuszjáratokon azonos települések közötti utazás céljából elfogadja a Volánbusz, a jegyváltásra pedig több opciót is kitaláltak, de nem sikerült úgy megoldani, hogy egyszerű legyen. 

A város Facebook csoportjában minden nap feltűnik egy olyan kérdés, amely arra vonatkozik, hogy akkor most mi is van igazából a bérletekkel? Van, akinek elfogadják, másnak nem, hiába ugyanaz. Aztán megérkezett a megfejtés: a buszsofőrök azt sem tudják, hogy mi van. Ugyanis az ország más-más részeiről hívták ide őket (például Siófokról vagy Somogy megyéből), nulla helyismerettel közlekednek, ráadásul a kezükbe nyomtak egy olyan dokumentumot, amelyen vagy 100 különböző jegy- és bérlettípus van – csodálkozunk, hogy össze vannak zavarodva? 

A helyiek – bár sokszor hívjuk Dunaharasztit az agglomeráció Rózsadombjának vagy Hegyvidékjének, tekintve, hogy aki nem akar „A Városban“ lakni, az ide költözik, pláne akkor, ha van felesleges 200 milliója, amiből vásárolhat házat vagy építkezhet, és el is hiszi, hogy ő „Nagyember“ – egészen normálisan kezelték a helyzetet. Persze, a „Nagyember“ úgysem jár Volánnal – te csak azt hiszed. 

Mindenesetre még azt is elfogadta, hogy szegény sofőr eltévesztheti, hogy melyik utcában kell elkanyarodni Szigetszentmiklóson, vagy elfelejthet megállni egy dunaharaszti megállóban (mindkettő megtörtént), akiknek százszor megfordult a fejében, hogy elő kellene venni a 30-40 milliós autót, és inkább ülni a dugóban minden reggel és minden délután. 

Szóval összességében azt mondhatom, hogy vannak emberek, akik szeretik levezetni a dühöt máson, pláne akkor, ha az idegen, vagy mindez a közösségi médiában történik, ahol mindent szabad (nem), mégis egész normális a városi lakosság ebben az ügyben. 

A fejlesztésekre vonatkozó beharangozók arról, szóltak, hogy öt új állomásépület lesz: Délegyházán, Kiskunlacházán, Dömsödön, Fülöpszálláson, Kiskőrösön; továbbá a mostani, meglévő épületet felújítják Soroksár, Dunaharaszti, Taksony, Dunavarsány, Kunszentmiklós-Tass, Szabadszálás, Kiskunhalas és Kelebia vasútállomásain, ezen felül 410 új P+R, 440 új B+R parkoló áll majd az utazók rendelkezésére. 

A város lakosai többször felemelték a hangjukat, ugyanis szó volt arról, hogy mindössze egy vagy kettő átjáró marad meg – nos, Dunaharasztin sokszor olyan közlekedni, mint Budapesten, dugó dugó hátán, építkezés építkezés hátán, mindeközben a várost átszeli egy vasúti vonal, vajon mi lenne, ha mindössze két helyen lehetne átjutni a keleti városrészből a nyugatiba? 

A Némedi úti aluljáró sok fejtörést okozott, nem elég, hogy alacsony, és a kamionok, amelyek valamilyen érthetetlen elgondolásnál fogva úgy vélik, hogy ők márpedig át fognak férni ott, ahol lehetetlen, rendszeresen beszorulnak, de azok is megszenvedik, akik nem tudják vagy nem akarják kicentizni a szűk aluljárót, ezért rendszeres a baleset – még jó, hogy nem ez az egy van. 

A helyzet, reméljük, csak jobb lesz, de azért egy perc néma csenddel adózzunk a vecsésiek előtt, akiknek minden nap a borzalmak borzalmát kell átélniük, amikor el akarnak jutni a város egyik részéből a másikba, de ezt lehetetlenné teszi az, hogy képtelenek átjutni a vasúti átjárón – felüljáró vagy aluljáró? 

Dr. Szalay László polgármester megerősítette korábban, hogy a Némedi úti aluljárót kiszélesítik, valamint modernizálják a vasúti vonal felújításával egy időben, azonban azt is jelezte már az első tervek elkészültekor jelezte a kormány irányába, hogy egy darab, szintben elkülönülő átjáró nem lesz elegendő, élhetetlenné teszi a települést.

Mindennek meg is lett az eredménye, Dunaharaszti lakosai pedig hamarosan – oké, ez évek kérdése lesz, de nem várhatjuk el, hogy minden azonnal az ölünkbe hulljon –, sokkal jobban tudnak majd közlekedni: a Temető utcai átjáróból aluljárót építenek, továbbá a piac és a Bezerédi-lakóövezet közötti, jelenleg illegális átkelő helyett egy kerékpáros-gyalogos aluljáró épül, valamint a Határ úti átjáró helyén felüljárót alakítanak ki.

A HÉV megállói környékén eddig sem volt könnyű lakni, pláne nem akkor, ha az ember lánya mellett egy P+R parkoló van, amely nem csak hogy megtelik autókkal, de sokszor a házak előtt is úgy parkolnak az emberek, hogy imádkozol, hogy ki tudj állni az autóval az udvarból – légyszi, ezt talán nem kéne, értem én, hogy közterület, de azért a kapubejáróra lehetnénk némi tekintettel, köszi! 

Még szerencse, hogy mindenre van megoldás, a találékony dunaharasztiak meg is fejtették a dolgot, kihasználva a hely adottságait: „lassan marad a csónak“ – „én a légiközlekedésben gondolkoztam, de tetszik a hajó is“ – fontos, a humorunkat sosem szabad elveszíteni. Ezért mindössze csak annyit tudok mondani, kedves helybéliek, ne aggódjatok, a helyzet nem olyan rossz, de lesz még rosszabb is (mondjuk akkor, ha elkezdik építeni a vasúti átjárókat, például a Némedi úti aluljárót), de a lényeg: kapunk egy szuper vonatot, eltűnnek a veszélyes átjárók, a magyar gazdaság – reméljük – profitál a Budapest-Belgárd vasútvonalból, ezért kitartás, mindennek lesz eredménye!