A Régiségek blog elevenítette fel a Ceausescu-rezsim utolsó éveinek egyik szörnyű időszakát. A diktatúra recsegett-ropogott, a gazdasági helyzet pedig katasztrofális volt az egész országban. A hiánygazdaság egyre érezhetőbben volt jelen, nem volt elegendő élelmiszer sem.

Az állam pedig vasszigorral tartotta sakkban a lakosságot a Securitate hathatós közreműködésével, aki ellenszegülni mert, az nagyon komoly következményekkel kellett szembenézzen. Így érkezett el Nagyszalonta 1986 teléhez is. Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

Visszatekintve a változás bármennyire is közel volt, ezek lehettek a legnehezebb évek, amit egy nagyon zord tél még gyötrelmesebbé tett. A nehézségek komoly mínuszok közepette tetőztek, amikor elrendelték a panellakások központi fűtésének kikapcsolását.

Azonnal megkezdődött az elektromos fűtőalkalmatosságok felvásárlása, a villanyrezsók azonban nem voltak elegendőek egy lakás felfűtésére, a gázpalackok pedig villámgyorsan elfogytak, így egy gáztűzhely sem jelentett biztos megoldást.

A tél egyre csak nyomott, a -20 fokok sem voltak ritkák, a közös képviselők pedig hiába kérlelték a vezetőket a megoldás keresésére, legfelül, – a jó melegben – csak széttárták a kezüket. Az ok ismert: a fűtés leállítására a tartozások miatt került sor, annak rendezését pedig senki nem akarta magára vállalni.

Mit tehettek a didergő lakók? Fa- és széntüzelésű kályhákat állítottak be a panellakásokba. Mindezt kémény híján tették úgy, hogy fürdőszoba falán vájtak lyukat. Nem mindenkinek jutott azonban kályha, de ami még nagyobb gond volt, a tűzifa és a szén beszerzése is egyre nehezebbé vált.

„A kéményt helyettesítő csövön kiáramló füst érdekes alakzatokat rajzolt a panelházak falaira, nemkülönben a lakás benti falaira is. Képzeljük el az újszülöttet gondozó szülők helyzetét, vagy a tehetetlen, magára maradt, idős emberek életét ilyen körülmények között! Volt, aki belehalt, nem élte túl” – áll a bejegyzésben.

Akinek szerencséje volt, annak jutott fa, vagy bármi, amivel fűteni tudott. Vagy magas áron a telepről szerezték be a tüzelőt, vagy ha nem volt rá pénz, az erdőből. Az erkélyeken álltak a hasábok, aki tudott, segített a másiknak. Így múlt el a zord tél, és így jött el pár év múlva a diktatúra vége is. A nehéz helyzetekben ez a segítség, az összefogás talán most is életet menthet, és bár ma még nem kell lyukat vájni a füstcsöveknek a panellakások falán, a fagyok itt vannak, a fűtés pedig sokaknak okoz most is óriási problémát.