A filmtörténet rajongói régóta vitatkoznak arról, melyik alkotás érdemli ki minden idők legtökéletesebb forgatókönyve címet, hiszen olyan klasszikusok versengenek ezért az elismerésért, mint a Kínai negyed, A keresztapa vagy a Casablanca, ugyanakkor sokak szerint egy 1985-ös sci-fi, a Vissza a jövőbe végül mindegyiküket felülmúlja.

Robert Zemeckis és Bob Gale időutazós kalandja első pillantásra nem a drámai súlyával vagy misztikus hangulatával hódít, hanem azzal a felszabadult, játékos energiával, amely a teljes játékidő alatt lendületben tartja a történetet, és amely négy évtizeddel a bemutató után is képes új generációkat megszólítani. Bár a film nem nyert Oscar-díjat a legjobb forgatókönyv kategóriában, szerkezeti pontossága és narratív fegyelme miatt sok kritikus ma is etalonnak tekinti.

Egy 116 perces igazi sci-fi

Különösen figyelemre méltó, hogy a közel kétórás, egészen pontosan 116 perces játékidő alatt gyakorlatilag nincs üresjárat, hiszen a nyitójelenetben látható, többórás kísérlet Doktor Emmett Brown laboratóriumában már előrevetíti az idő központi szerepét, míg a záró képsorban a DeLorean eltűnése az égen keretbe foglalja a történetet – emelte ki a ScreenRant.

A film ritmusa tudatosan felépített, és minden jelenet egy következő fordulatot készít elő, ezért a cselekmény egyetlen pontja sem hat feleslegesnek vagy túlírtnak.

A forgatókönyv emellett mesterien ötvözi a vígjáték, a tudományos-fantasztikus film és a tinédzserrománc elemeit, amelyek a híres iskolai bálban teljesednek ki, ahol Marty McFly egyszerre biztosítja szülei egymásra találását és saját létezésének fennmaradását, miközben egyetlen este alatt megidézi a rock and roll születését. Ez a műfaji sokszínűség nem töri meg a történet egységét, hanem éppen ellenkezőleg, még dinamikusabbá teszi azt.

Minden meg volt tervezve

A film egyik legnagyobb erőssége ugyanakkor az aprólékosan előkészített és később pontosan visszahozott motívumok rendszere, amelyben a Twin Pines Mall neve, a Save the Clock Tower feliratú szórólap, a Johnny B. Goode előadás vagy akár az olyan mellékesnek tűnő részletek, mint Joey bácsi börtönmúltja, mind gondosan elhelyezett dominóként működnek.

Ezek az elemek a történet későbbi pontjain jelentőségteljesen térnek vissza, és olyan kielégítő lezárásokat eredményeznek, amelyek ritkán tapasztalhatók a mozivásznon.

Érdekesség, hogy a produkció majdnem a Spaceman From Pluto címet kapta, ami jól mutatja, milyen irányba tolódhatott volna el a hangsúly, ugyanakkor a végleges változat sokkal pontosabban ragadta meg az időutazás központi motívumát. Ennek ellenére a címválasztás csupán egy apró epizód egy olyan alkotás történetében, amely a precíz szerkesztés és a következetes történetvezetés miatt máig hivatkozási alap a forgatókönyvírásban.

Bármikor elérhető a Netflixen a magyarok számára

A Vissza a jövőbe külön fejezetet érdemel, mert kevés olyan film létezik, ami ennyire mélyen beépült volna a magyar popkultúrába. A hazai nézők generációi nőttek fel Marty McFly és Dr. Emmett Brown időutazós kalandjain, és a film egyszerre lett nosztalgikus élmény, családi klasszikus és idézhető kultuszfilm.

A magyarok különösen azért szeretik, mert a történet könnyed humort, izgalmat és érzelmet vegyít, miközben a ’80-as évek hangulatát olyan erővel hozza vissza, hogy az ma is működik.

A film ikonikus zenéje, a DeLorean időgép látványa és a karakterek szerethetősége mind hozzájárul ahhoz, hogy a Vissza a jövőbe máig az egyik legnépszerűbb időutazós film Magyarországon. Ráadásul jelenleg a Netflixen is elérhető, így újra és újra felfedezheti magának minden korosztály, ami tovább erősíti a film kultuszát és folyamatos jelenlétét a magyar nézők életében.