Míg a filmekben gyakran drámai, sokszor túlzó módon mutatják be, mi történik az emberi testtel az űr vákuumában, a valóság jóval árnyaltabb, ám legalább olyan drámai. Az alábbiakban tudományos és orvosi szempontból tekintjük át, milyen folyamatok zajlanak le az emberi testben űrruha nélkül, és hogyan viszonyul mindez a filmes ábrázolásokhoz.

1. A vákuum és a dekompresszió hatása

Az űr vákuuma teljesen eltér a Földön megszokott környezettől: gyakorlatilag nincs benne levegő, a légnyomás nullához közeli. A Földi légkörhöz alkalmazkodott testünk azonnal reagál a nyomásvesztésre.

• Tüdőkárosodás: ha valaki belélegzett levegővel kerülne vákuumba, a hirtelen kitáguló gázok széttépnék a tüdő alveolusait, ami halálos tüdőrepedést okozhat. A túlélés egyetlen esélye az lenne, ha azonnal kifújnánk a levegőt a dekompresszió pillanatában.
• Ebullizáció: a nyomás hiánya miatt a testnedvek (nyál, könny, vérplazma) forráspontja drasztikusan lecsökken, és elkezdenek buborékosodni, habosodni. A bőr és a szövetek rugalmassága ugyan megakadályozza a „felrobbanást”, de az érintett szövetek gyorsan károsodnak.

2. Oxigénhiány és a tudatvesztés folyamata

• 10 másodpercen belül: az agy oxigénellátása megszűnik, látászavar, kognitív leépülés, majd tudatvesztés következik.
• 15–20 másodperc után: az illető elveszti az eszméletét.
• 1–2 percen belül: az agysejtek visszafordíthatatlan károsodása indul meg.
  A túlélés tehát csak rendkívül rövid időablakon belül lehetséges, és azonnali újranyomásos ellátás nélkül visszafordíthatatlan sérülések keletkeznek.

3. Hőmérséklet és sugárzás hatása

Az űr vákuumában nincs közeg, amely gyors hőelvonást biztosítana, így a test nem „fagy meg azonnal”.

• A napfénynek kitett oldal percek alatt extrém túlmelegedhet (akár +120 °C).
• Az árnyékos oldal pedig gyorsan lehűlhet -150 °C körüli értékre.
• A hőingadozás mellett a kozmikus sugárzás és a napból érkező UV-sugárzás közvetlen szövetkárosodást okozna.

4. Biológiai sérülések és hosszabb távú következmények

Ha valakit rövid idő után sikerülne visszahozni nyomás alá és oxigénhez juttatni, akkor is számolni kellene:

• agy- és idegrendszeri károsodással,
• tüdő- és szívproblémákkal,
• súlyos szöveti gyulladásokkal és embóliákkal a habosodó testfolyadék miatt.

Az űrruha tehát nemcsak a légzéshez szükséges oxigént biztosítja, hanem fenntartja a megfelelő nyomást és hőmérsékleti védelmet is.

5. Filmes ábrázolások és a valóság összehasonlítása

• Hollywoodban: gyakran láthatjuk, hogy a szereplők percekig tudnak beszélni, sőt, még hősi monológokat is tartanak, mielőtt „megfagynának” vagy „felrobbannának”. Példa erre az Armageddon vagy a Total Recall (1990) klasszikus jelenete, ahol a vákuumba került emberek arca groteszk módon felfúvódik.
• Valóságban: az ember tudatát 15 másodpercen belül elveszíti, nincs lehetőség percekig beszélgetni vagy drámai pózokban lebegni. A test nem robban fel, és nem is fagy meg azonnal, hanem a hipoxia és az ebullizáció a legfőbb halálok.
• Közelebb a tudományhoz: a 2001: Űrodüsszeia egyik jelenetében a főhős rövid időre kilép az űrbe oxigén nélkül, majd túléli. Ez ritka, de elméletileg lehetséges – a valóságban is van esély rövid, kevesebb mint 20 másodperces expozíció túlélésére, ha azonnal visszakerülünk nyomás alá.

Csak néhány másodpercet bírnánk ki

Az emberi test számára az űr vákuuma az egyik legellenségesebb környezet. A valóságban az űrruha nélküli túlélés csak néhány másodperces tudatosságot engedne, majd oxigénhiány, nyomásvesztés és szövetkárosodás vezetne gyors halálhoz. A filmes ábrázolások ezzel szemben sokszor dramatizáltak, és kevéssé tükrözik a tudományos valóságot. Az orvostudomány és az űrkutatás egyértelműen igazolta: űrruha nélkül az emberi élet az űrben rendkívül rövid és visszafordíthatatlanul veszélyeztetett.