A pacák volt az a film, amiben Steve Martin „valóban megugrotta azt a lépcsőt, amely a stand-up komikusból Hollywood vígjátékainak vezető színészévé tette”. A film elsősorban arra szolgált, hogy Martin energikus, harsány és szándékosan „ügyefogyott” humorát a középpontba állítsa. A történet főhőse, Navin Johnson (Steve Martin) egy család által örökbefogadott, naiv férfi, akinek védett gyermekkora után önismereti utazása St. Louisba vezeti.

Navin kalandjai során egyik kaotikus helyzetből a másikba sodródik, miközben a klasszikus „rongyból gazdaggá, majd újra ronggyá” történet ívét járja be. A filmben a szerelem is központi szerepet kap: Navin szívét a kozmetikus Marie Kimble (Bernadette Peters) rabolja el. A kapcsolatuk egyszerre romantikus és abszurd, tökéletesen illeszkedve a film groteszk humorához.

Egy váratlan rajongó

Érdekesség, hogy a filmnek még egy olyan váratlan rajongója is akadt, mint Stanley Kubrick, aki köztudottan ritkán dicsért nyíltan vígjátékokat. „A pacák megmutatja Steve Martint a legnagyobb fordulatszámon, és bizonyítja, hogy amikor a butaságról van szó, nincs nála nagyobb zseni.” – emeli ki a Collider. Ez a mondat jól érzékelteti, hogy Martin képes volt a „butaságot” művészi szintre emelni.

A rendező, Carl Reiner már a forgatás idején is elismert komikus és filmes volt, aki pontosan tudta, hogyan kell teret adni Martin improvizatív energiájának. A film sikere nemcsak Martin karrierjét indította el a mozivászon felé, hanem Reiner és Martin későbbi együttműködéseinek (például Dead Men Don’t Wear Plaid vagy The Man with Two Brains) is megágyazott.

A pacák a bemutatásakor az egyik legnagyobb kasszasiker lett 1979-ben, és a kritikusok is elismerték, hogy Martin képes volt a stand-up színpad energiáját átültetni a filmvászonra. A szatíra és a teljesen abszurd helyzetek keveréke olyan vígjátékot eredményezett, amely a mai napig hivatkozási pont a műfajban.