Peter Weir rendezése egy látszólag hétköznapi férfi, Truman Burbank történetét meséli el, aki egy tökéletes kisvárosban él, anélkül, hogy tudná: minden ismerőse színész, és az egész élete egy gigantikus televíziós produkció része. A film alapkérdése – „Mi van, ha az egész világod egy díszlet?” – nemcsak filozófiai mélységet hordoz, hanem a média és a privát szféra határainak elmosódását is vizsgálja.

„A Truman Show egy olyan egyedi, magas koncepciójú film, amely messze megelőzte a korát.” A Collider külön kiemeli, hogy a film „olyan, mintha a Black Mirror világából származna – jóval azelőtt, hogy az egyáltalán létezett volna.” A történet már évekkel a közösségi média és az élő közvetítések térhódítása előtt reflektált arra a társadalmi jelenségre, hogy az emberek egyre inkább mások életének megfigyelésében keresnek élményt.

A film különösen erőteljes abban, ahogyan a reklámokat és termékelhelyezéseket beépíti Truman mindennapjaiba. A lap szerint „a show úgy építi be a hirdetéseket Truman életébe, hogy az szinte észrevétlen, mégis teljesen valóságosnak hat.” Az is kiemelendő, ahogyan a produkció a szereplőcseréket kezeli: ha egy színész eltűnik, egyszerű magyarázatot adnak, mintha semmi különös nem történt volna – ezzel is fenntartva a mesterséges világ illúzióját.

Jim Carrey alakítása új dimenziót adott a színész karrierjének: a komikus szerepek után itt egy mélyen emberi, drámai karaktert formált meg, akinek fokozatos ébredése a valóságra egyszerre megrendítő és felszabadító. A film nemcsak a nézők figyelmét ragadta meg, hanem a kritikusokét is: a Rotten Tomatoes 94%-os értékelése és az IMDb 8,2-es pontszáma is azt mutatja, hogy a Truman Show idővel kultikus státuszba emelkedett.

A Netflix kínálatában elérhető Truman Show öröksége ma, 2025-ben talán még aktuálisabb, mint eddig bármikor. A digitális megfigyelés, az algoritmusok által vezérelt tartalomfogyasztás és az online identitások világában egyre nehezebb megkülönböztetni a valóságot a szerkesztett narratíváktól. A film figyelmeztetése – hogy a szabadság nem a látszatban, hanem az igazság keresésében rejlik – ma is érvényes.