A sajtó kizárásával, rokonok, családtagok körében búcsúztak el a 4 éves Ineztől a tiszaderzsi temetőben, számolt be róla a Blikk. A kislány halála számtalan kínzó kérdést hagyott maga után, és bár a válaszok keresése nem hozza őt vissza, talán egyszer másnak még megmenthetik az életét.

A 4 éves Inez a végsőkig küzdött, csakúgy, mint a debreceni gyermekklinika orvosai és ápolói is, ám sajnos három nappal azután, hogy csaknem 8 órát töltött magára hagyva egy felforrósodott kisbuszban, feladta a harcot a szervezete.

Családok mentek tönkre a tragédiában, Inez szülei, az azóta pszichiátrián, idegösszeomlással kezelt buszsofőr, az óvoda dolgozói mind ezzel kell, hogy tovább éljenek. Rengeteg „miért?” kering mindenki fejében a tragédia kapcsán, sajnos már túl későn.

Talán egy kicsivel több odafigyelés, egy kísérő, egy célba ért telefonhívás, és ma nem egy kislány haláláról és temetéséről, hanem a sikeres és szerencsés megmentéséről írunk. Mindazonáltal nem szabad hagyni, hogy ilyen véletlen nüanszokon múljon egy gyermek élete vagy halála.

Akár egy mozgásérzékelős riasztóval (ami rengeteg járműben megtalálható) megakadályozható lett volna a szerencsétlenség, vagy egy létszámellenőrzéssel, vagy ha csak egyetlen emberrel több figyelt volna a kicsikre. Úgy most nem felelőst kellene keresni, hanem megkönnyebbülten felsóhajtani, hogy nem lett baj.