A köd, amit hivatalosan PMR 1-nek neveznek, mintegy 5,000 fényévnyire található a Vela, azaz a Vitorlák csillagképben, és felfedezőiről, Parker, Morgan és Russell csillagászokról kapta a nevét, akik a 90-es évek végén a 1,2 méteres U.K. Schmidt teleszkóppal végeztek felmérést az Ausztrál Csillagvizsgálónál.

Amikor a Spitzer űrteleszkóp 2013-ban infravörös fényben vizsgálta a PMR 1-et, a köd megjelenése adta az “Exposed Cranium Nebula” (azaz „átlátszó koponya köd”) becenevet. A James Webb most új, rendkívüli felbontású felvételeket készített a ködről a NIRCam (Near-Infrared Camera) és a MIRI (Mid-Infrared Instrument) műszereivel, amik feltárták a belső gázok részleteit, melyek a „agyat” alkotják, miközben egy vékonyabb, főként hidrogénből álló burok öleli körbe a „koponyát”.

Nagyon furcsa jelenség

A szakemberek szerint a külső burok először a központi csillagból került kilökésre, és már jelentősen lehűlt a belső, különböző ionizált gázokból álló összetett keverékhez képest, amelyet később bocsátott ki a csillag. Érdekes jelenség, hogy a köd közepén egy megfigyelhető repedés látszik, amely a „agyat” két féltekére osztja, és amelyet a haldokló csillag pólusos sugáráramlása hozhatott létre. Ezt támasztja alá a MIRI-felvétel, ahol a hidrogénburok fölött kilövellő ionizált gázok is láthatók, ami arra is utalhat, hogy a sugáráramlás milyen irányban jön ki a csillagból.

A legnagyobb kérdés azonban a köd közepén található haldokló csillag természete. A 90-es években a felfedezéskor a csillag emissziós jellemzői Wolf–Rayet csillagnak tűntek, ami a tömegében extrém, instabil csillagok közé tartozik, és rendkívül gyors tömegvesztést mutat. Ezek a csillagok a sugárzás erejével sokszor erősebb „nap-szél” hatására bocsátják ki anyagukat, ami Wolf–Rayet ködöt képez, mielőtt a csillag szupernóvaként felrobbanna – írja a Space.com.

James Webb Space Telescope performs brain surgery on mysterious 'Exposed Cranium Nebula' https://t.co/DgAciqjUt1

— SPACE.com (@SPACEdotcom) February 26, 2026

Ugyanakkor egyelőre még nem erősítették meg, hogy a PMR 1, vagy a vele egyidőben felfedezett PMR 2 köd valóban Wolf–Rayet csillagból származik, így fennáll a lehetőség, hogy az Exposed Cranium Nebula valójában egy „hétköznapi” planetáris köd, amit egy kevésbé masszív, naphoz hasonló csillag hozott létre, miután vörös óriássá tágult, és kilökve külső burkát, végül fehér törpe marad belőle.