Szétesés közben örökített meg egy üstököst a magyar fotós

A C/2024 G3 (ATLAS)-üstököst 2024 áprilisában fedezte fel T. Linder a chilei ATLAS-projekt 0,5 méteres távcsövével. Az égitest rendkívül elnyúlt, retrográd pályán érkezett a Naprendszer külső tartományaiból – írják a beszámolóban. A Napot 2025. január 13-án mindössze 13,5 millió kilométerre közelítette meg, ezért a napsúroló üstökösök közé sorolhatjuk. Napközelsége alatt az objektum olyan fényesen látszott az éjszakai égen, mint a Vénusz, ennek köszönhetően a világ bizonyos pontjairól szabad szemmel is meg lehetett csodálni.

Kiemelik: a Napot megközelítve sok üstökös megsemmisül, a C/2024 G3 (ATLAS) viszont egyben maradt. A Földhöz egy nappal ezután, január 14-én került a legközelebb, ekkor mindössze 142 millió kilométerre volt bolygónktól. A kométa ezután „otthona”, az Oort-felhő felé vette az irányt, amely egy milliárdnyi üstökösmagot magában foglaló terület a Naprendszer külső tartományban. A számítások szerint a Földet legközelebb 160 ezer év múlva közelítheti meg, amint 160 ezer évvel ezelőtt volt az utolsó alkalom is, amikor ember kísérhette figyelemmel ezt az égitestet.

Következő eljövetelére azonban egyáltalán nem biztos, hogy sor kerül, Majzik Lionel megfigyelése szerint ugyanis az üstökös magja elporladóban van. A fotós a 24.hu-nak nyilatkozva azt mondta, egy chilei iTelescope robottávcső-hálózat segítségével kémlelte az égitestet, amikor a vasárnap hajnali felvételeken azt vette észre, hogy egyszerűen eltűnt az üstökös magja. A Sky & Telescope csillagászati portál hozzáfűzi: a magyar fotós megfigyelését azóta ausztrál észlelők is megerősítették.

Mivel az üstökös széteséséről szóló híreket sehol nem látott, Majzik azonnal megosztotta megfigyeléseit a szakmai fórumokon: szerinte mindez az eddigi legnagyobb szakmai eredménye, hiszen „nemcsak egy szimpla kép készült, hanem a tudomány számára is jelentős eseményt publikált”.

A cikkben megjegyzik: bár maga az üstökös megsemmisült, csóvája még napokig látható lesz, az azt alkotó port ugyanis már korábban kibocsátotta a mag. Az üstökös feje a Földről nézve lassan egyre halványabbá válik, majd végleg eltűnik. A déli féltekéről addig szabad szemmel is jól látható marad, az északi félgömbről viszont csak kifinomult műszerekkel lehetséges a megfigyelése – emelik ki.

A magyar asztrofotós korábban szintén elképesztő fotót készített a C/2024 G3 (ATLAS)-üstökösről. Elmondása szerint a küzdelmes körülmények és a csontig hatoló hideg csak még különlegesebbé tették az üstökös megpillantását, ami ezáltal számára az egyik legemlékezetesebb lett. A felvétel, valamint annak elkészítésének története itt érhető el.