Az Egyesült Államok által tervezett tengeri blokád Irán ellen nagyszabású és időben nehezen behatárolható katonai művelet lenne, ami újabb megtorló lépéseket válthat ki Teheránból, és tovább gyengítheti az amúgy is törékeny tűzszünetet a térségben, figyelmeztetnek biztonságpolitikai szakértők.

Donald Trump amerikai elnök azt követően jelentette be a közösségi médiában a lépést, hogy a hétvégi iszlámábádi béketárgyalások nem hoztak megállapodást, és közölte, hogy az amerikai haditengerészet megkezdi „minden olyan hajó blokád alá vonását, amely a Hormuzi-szorosba be- vagy onnan kilép”.

Az amerikai Középső Parancsnokság később pontosította, hogy az intézkedés kizárólag az Iránba tartó vagy onnan induló hajókra vonatkozik, beleértve az Arab-öböl és az Ománi-öböl iráni kikötőit is, és a végrehajtás washingtoni idő szerint hétfő délelőtt tíz órakor kezdődik.

Az amerikai erők feltartóztatják a hajókat

Trump azt is jelezte, az amerikai erők feltartóztatják azokat a hajókat, amelyek korábban illetéket fizettek Iránnak, még akkor is, ha jelenleg nemzetközi vizeken tartózkodnak, hangsúlyozva, hogy „senki sem számíthat biztonságos áthaladásra a nyílt tengeren, aki illegális díjat fizetett”. Az elnök célja az, hogy nyomást gyakoroljon Iránra a szoros lezárásának megszüntetése érdekében, amely a globális kőolajszállítás mintegy húsz százalékának útvonalát jelenti, és amelyet Teherán jelenleg csak bizonyos országok számára tesz hozzáférhetővé.

Washington jelentős alkupozíciót venne el

A CNA szerint amennyiben a stratégia sikerrel járna, Washington jelentős alkupozíciót venne el Irántól, és ismét szabaddá tenné az egyik legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalat, ami akár az olajárak csökkenését is eredményezhetné, ugyanakkor a szakértők emlékeztetnek arra, hogy egy blokád a nemzetközi jog értelmezése szerint háborús cselekménynek minősül, és jelentős haditengerészeti jelenlétet igényel határozatlan ideig.

Dana Stroul, a Pentagon korábbi magas rangú tisztviselője úgy fogalmazott, „Trump gyors megoldást akar, a valóság azonban az, hogy ezt a küldetést egyedül nehéz végrehajtani, és közép- vagy hosszú távon valószínűleg fenntarthatatlan”.

Hiányoznak a részletek

A hadsereg egyelőre nem közölt részleteket arról, hány hadihajót vetnek be, alkalmaznak-e légi támogatást, illetve számítanak-e az Öböl menti szövetségesek segítségére, miközben elemzők szerint megfelelő erődemonstrációval a kereskedelmi tankerek egy része önként is elkerülheti az iráni útvonalakat.

Komoly kérdés, hogy az Egyesült Államok kész lenne-e hajókat lefoglalni, megrongálni vagy akár elsüllyeszteni, ha azok megszegik a blokádot, különösen akkor, ha kínai, indiai vagy dél-koreai szállítmányról van szó.

A lehetséges iráni válaszlépések

A lehetséges iráni válaszlépések további kockázatot jelentenek, mivel Gary Roughead nyugalmazott admirális szerint Teherán rakétatámadásokat indíthat a térségben közlekedő hajók ellen, vagy célba veheti azokat az öböl menti létesítményeket, amelyek amerikai erőknek adnak otthont. Az admirális úgy vélte, hogy „őszintén hiszem, ha belekezdünk, Irán valamilyen módon reagálni fog”.

Az iráni fenyegetések hatására a február 28-án kirobbant amerikai és izraeli hadműveletek óta mintegy ötven százalékkal emelkedtek a globális olajárak, ami az amerikai belpolitikában is komoly feszültséget okoz, hiszen Trump elismerte, hogy az üzemanyagárak akár a novemberi félidős választásokig is magasak maradhatnak. A konfliktus népszerűsége már most is alacsony, és az árak tartós emelkedése veszélyeztetheti a republikánusok kongresszusi többségét.

Semmi sincs kizárva

Az elnök ugyanakkor nem zárta ki az iráni területen végrehajtott légicsapások folytatását sem, példaként említve a rakétagyárakat, és kijelentette, hogy „bármely iráni, aki ránk vagy békés hajókra lő, pokoli pusztításra számíthat”. Az Iráni Forradalmi Gárda válaszul közölte, hogy a szoroshoz közelítő katonai hajókat a tűzszünet megsértésének tekintik, és határozott, kemény választ ígértek, ami tovább növeli az eszkaláció veszélyét.

Bár az amerikai csapások jelentősen meggyengítették az iráni hadsereget, elemzők szerint Teherán keményvonalasabb vezetéssel és elrejtett, magasan dúsított uránkészlettel került ki a konfliktusból, ami hosszabb távon is komoly kihívást jelent Washington számára. Stroul hangsúlyozta, a válság megoldása végső soron nem katonai, hanem diplomáciai úton érhető el, és úgy fogalmazott, hogy „hosszú távon ezt diplomácia és nemzetközi politikai akarat révén kell rendezni”.