A diskurzus középpontjában az áll, vajon a varázsvilág dementorai mennyiben hasonlítanak – vagy mennyiben nem – Az Úr sötét anyagai kísérteties lényeire, az úgynevezett spectre-ökre. A 3 évados, kritikai elismerést kivívó HBO-sorozat, Az Úr sötét anyagai, ami Philip Pullman azonos című regénytrilógiáján alapul, egy Lyra Belacqua nevű lány történetét követi, aki beszélő jegesmedvék, boszorkányok és különös kozmikus jelenségek világában él, miközben más univerzumokba is átlép.

A történet második kötetében, a The Subtle Knife-ban jelennek meg a spectre-ök: áttetsző, ködszerű lények, amelyek akkor születnek, amikor valaki ablakot nyit egy új univerzumba. Ezek a lények a Dust nevű titokzatos részecskével táplálkoznak, amely minden öntudattal rendelkező lényben megtalálható, különösen a felnőttekben. A gyerekek nem is látják őket, a felnőttek azonban igen, és rendkívül kiszolgáltatottak nekik; támadásuk után az áldozatok életben maradnak, de szinte zombiszerű, kiüresedett állapotba kerülnek.

A vita középpontja

Két évvel később, 1999-ben jelentek meg a dementorok Harry Potter és az azkabani fogoly lapjain, amit J. K. Rowling írt. A csuklyás, ködszerű lények a boldog emlékekből táplálkoznak, jelenlétük mély kétségbeesést idéz elő, és képesek végrehajtani a „dementor csókját”, amely során kiszívják az áldozat lelkét, élő, de üres testet hagyva maguk után. A hasonlóság – a lélekhez vagy tudathoz kapcsolódó „táplálkozás”, a ködszerű megjelenés és a pszichés pusztítás – sok rajongó számára már a kilencvenes évek végén párhuzamot sugallt.

A most újraéledő vita forrása a CBR elemző cikke, ami az HBO-reboot kapcsán idézi fel a kérdést, és rámutat arra, hogy bár a spectre-ök két évvel megelőzték a dementorokat, a fantasy-irodalom hagyományai jóval régebbre nyúlnak vissza, így a közvetlen „másolás” vádja leegyszerűsítő lehet.

Vannak még más párhuzamok is

A párhuzamok ugyanakkor nem merülnek ki Pullman és Rowling teremtményeiben. A dementorokat gyakran hasonlítják a Nazgûl alakjaihoz, akik The Lord of the Rings világában jelennek meg, amelyet J. R. R. Tolkien alkotott meg. A Nazgûlok egykor emberek voltak, akiket a Hatalom Gyűrűi megrontottak, és bár nem lelkeket „esznek”, csuklyát viselnek, hideget és rettegést árasztanak, s árnyszerű jelenlétük évtizedekkel megelőzi mind a spectre-öket, mind a dementorokat.

A fantasy műfaj ráadásul évszázadok óta merít a mitológiákból és néphagyományokból, amelyek tele vannak kaszás, csuklyás vagy éppen lélekfaló alakokkal; a Halál megtestesítő figuráitól kezdve a különféle kontinensek mítoszaiban felbukkanó szellemlényekig számtalan példa akad arra, hogy az emberi félelmek és a mentális betegségek – köztük a depresszió – allegorikus formában jelenjenek meg. Rowling és Pullman egyaránt utalt arra, hogy teremtményeik a depresszió és más mentális problémák szimbolikus megjelenítései, ami tovább árnyalja az „eredetiség” kérdését.

Összességében tehát, bár a spectre-ök és a dementorok között kétségtelenül vannak látványos hasonlóságok, ezek a jegyek szélesebb irodalmi és mitológiai hagyományokból táplálkoznak, így az a kijelentés, miszerint egyik egyszerűen a másik másolata lenne, figyelmen kívül hagyja a fantasy történetmesélés gazdag és egymásra rétegződő örökségét. Az HBO készülő Harry Potter-sorozata így nemcsak nosztalgikus vállalkozás, hanem egy régi, máig élő szakmai vita újabb fejezete is lehet.

A magyaroknál is népszerűek

Magyarországon mind a Harry Potter-könyvek, mind Az Úr sötét anyagai jelentős olvasótábort épített ki az elmúlt két évtizedben, és a hazai fantasy-rajongók körében is vissza-visszatérő vita tárgya volt, hogy a dementorok és a spectre-ök közötti hasonlóság mennyire tekinthető tudatos inspirációnak vagy inkább műfaji hagyománynak.

A magyar fordítások révén a „dementor csókja” és a spectre-ök által hátrahagyott „kiüresedett” állapot kifejezései különösen erősen élnek az olvasók emlékezetében, így az HBO készülő sorozata várhatóan itthon is új lendületet adhat a diskurzusnak, különösen annak fényében, hogy a streamingplatformok térnyerése a hazai közönség számára is azonnali hozzáférést biztosít az új adaptációkhoz.