Újabb nővérek szívbemarkoló vallomásai a koronavírus-járványról
A koronavírus-járvány továbbra is szedi az áldozatait az egész világon.
Lucia Dario a római Gemelli kórházban dolgozik. Megmutatta munkája érzelmi oldalát, mivel nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is fárasztó a környezet, amelyben minden nap tevékenykedik.
Az egész testét borító védőfelszereléseknek és a több rétegű kesztyűknek köszönhetően kényelmetlenül érzi magát, azonban nem ez az elsődleges gondja.
A legnehezebb számára az, hogy egyszerűen nem tud többet segíteni a betegeken. Az olasz koronavírus-válság első pár napján a műszak végeztével sokszor bezárkózott az autójába és sírt – hasznavehetetlennek érezte magát.
„Az elkülönítő szobák olyanok, mint a bunkerek egy párhuzamos univerzumból.”
Kísértetiesnek és hátborzongatónak írta le azt az atmoszférát, ami jelenleg a klinikán uralkodik. Szerinte a jelenleg érzékelhető csend mögött néma sikolyok hallatszanak.
Dario és a kollégái az egyetlen emberi kapcsolatai azoknak a betegeknek, akik a koronavírus-fertőzés miatt ezekben a szobákban tartózkodnak.
„Mindig kérdezzük tőlük, hogy mire lenne szükségük, de általában mindenki azt válaszolja, hogy semmire. Leggyakrabban vizet szoktunk nekik vinni.”
mondta a nővér.
Sokan mélyen a szemébe szoktak nézni és ezzel jelzik, hogy maszk nélkül is szeretnék őt egyszer egy szebb napon látni. Állandó zokogást, köhögést szokott hallani, éjjel pedig többen is imádkoznak.
Lucia Dario elmondása szerint
„Van, aki maximális hangerőre tekeri a televíziót, hogy ezzel terelje el a gondolatait.”
A kórházak az egész világon szigorú szabályozások mellett működnek. A koronavírus rendkívüli fertőzőképessége miatt tiltva vannak a beteglátogatások, a páciensek nem érintkezhetnek a külvilággal.
Oli Pohlová egy másodállásban dolgozó nővér a csehországi Mladá Boleslav egyik kórházának pulmonológiai osztályán. Azt mondja, hogy a klinikán található 600 betegágy miatt a régió legfontosabb egészségügyi központja az övék. Általában nyüzsögni szoktak a folyosók az emberektől, a koronavírus-járvány óta azonban teljesen bezárták a kapuikat a látogatók előtt.
„Nagyon nehéz ez a betegeink számára, ugyanis már nagyon régóta nem láthatták a családjaikat és a hozzátartozóikat”, mondta Pohlová.
Hozzátette, hogy kötelező feladataik mellett a nővérek igyekeznek lekötni a páciensek figyelmét és társaságot szolgáltatnak nekik.
„Rajtunk áll, hogy beszélgessünk velük, megkérdezzük tőlük, hogy vannak és mosolyt csaljunk az arcukra. Természetesen nem tudjuk helyettesíteni a családjukat, de reméljük, azért kicsit segíthetünk rajtuk.”
zárta szavait a cseh ápolónő.
Dario, aki már 20 éve a szakmában dolgozik, arról beszélt, hogy soha nem látott még a koronavírus-krízishez foghatót:
„A járvány örök nyomot fog hagyni bennünk.”
Az egyik beteg nemrég arra kérte az olasz nővért, hogy olvassa fel számára az utolsó kenetet.
„Nem vagyunk papok, de megtettük a legtöbbet, ami tőlünk tellett.”
Az egész ápolói stáb együtt imádkozott az idős hölggyel, aki később, távol családjától és szeretteitől, örökre lehunyta a szemét.
Az Egyesült Államok kórházaiban sajnos hasonló a helyzet:
