A széria már az első két epizódban utal rá, ami nem véletlen, hiszen a történet mindössze 13 évvel a háború után játszódik. Bár a rajongók számára a Sárkányok tánca lehet a legismertebb polgárháború, a Blackfyre‑lázadások generációkon átívelő hatást gyakoroltak Westeros politikai és társadalmi viszonyaira.

A sorozat egyelőre nem részletezi az eseményt, ám George R. R. Martin írásai világos hátteret adnak Dunk (Peter Claffey) korának politikai légköréhez. A lázadás a Sárkányok tánca után 64 évvel tört ki, és gyökerei IV. Aegon bonyolult családi viszonyaiba nyúlnak vissza.

A történet valójában összetett

Aegon törvényes fia, Daeron, anyja Naerys királyné révén jogos örökös lett volna, ám mivel Daeron sem külsőre, sem jellemre nem hasonlított apjára, makacs pletyka terjedt el arról, hogy valójában Aemon Dragonknight, Naerys testvére az apja. A helyzetet tovább rontotta, hogy Daeron túlzottan bízott dorniai rokonaiban, akik nemrég még Westeros ellenségei voltak.

A feszültség tovább nőtt, amikor Daeron fia, Baelor inkább Martell‑, mint Targaryen‑vonásokat örökölt. A westerosi urak nem bíztak olyan Targaryenben, aki „nem úgy néz ki, mint egy Targaryen”, és inkább Aegon kedvenc gyermekét, Daemon Blackfyre‑t támogatták.

Aegon számos törvénytelen gyermeket nemzett, köztük a híreseket is:

• Brynden „Bloodraven” Rivers
• Aegor „Bittersteel” Rivers
• Daemon Blackfyre

Daemon különösen népszerű volt, hiszen harcos alkatú, karizmatikus férfi lett, és anyja, Daena Targaryen révén ugyanannyi Targaryen‑vérrel bírt, mint bármely herceg. Aegon még a Hódító Aegon kardját, a Blackfyre‑t is neki adta – Daemon pedig ezt választotta új családnevének – írja a Collider.

A helyzet akkor vált robbanásveszélyessé, amikor Aegon halálos ágyán legitimálta összes fattyát, ezzel megkérdőjelezve Daeron öröklési jogát. Daemon felismerte a zűrzavarban rejlő lehetőséget, és igényt tartott a Vastrónra. A következő egy évben Westeros polgárháborúba süllyedt. Bár a nagy házak nem álltak mellé, a Viharvidék és a Folyóvidék több családja is csatlakozott hozzá.

A döntő ütközet a Vörös Fűmezőn zajlott, ahol Bloodraven íjászai megölték Daemont és legidősebb fiait. A csatát Daeron fiai, Baelor és Maekar vezették, ám Daemon leszármazottai a Blackfyre karddal együtt elmenekültek – előrevetítve a későbbi lázadásokat.

Miért fontos ez a sorozat történetében?

Bár Dunk története idején a háború már évekkel korábban lezárult, Westeros még nem heverte ki a megosztottságot. Ezért hangzik el olyan gyakran a lázadás emlegetése a sorozatban is. A fiatal Egg (Dexter Sol Ansell) például lovagosdit játszva arról ábrándozik, hogy legyőzi a „Blackfyre utódokat”. Bár ekkor már nem jelentenek közvetlen fenyegetést, a társadalmi feszültség tovább él, és – ha a sorozat követi Martin novelláit – a későbbi évadokban még hangsúlyosabbá válik.

A lázadás tehát nem aktív konfliktus, hanem a háttérben meghúzódó, meghatározó történelmi trauma, amely befolyásolja a szereplők gondolkodását, a politikai viszonyokat és a Westerosban uralkodó bizalmatlanságot. Baelor és Maekar megjelenése a sorozatban pedig különösen fontossá teszi, hogy a nézők tisztában legyenek ezzel a múlttal.