A becslések szerint a legtöbb ember átlagosan 15-20 alkalommal pislog percenként, amelyre azért van szükség, hogy védjük és nedvesítsük a szemünket, illetve eltávolítsuk az abban lévő szennyeződéseket, de gyakran kommunikációs funkciót is társítunk hozzá. A tudósok pedig arra voltak kíváncsiak, honnan származik ez a reflex, ezért munkához láttak.

Az Interesting Engineering szerint a pislogás volt az egyik olyan tulajdonság, amely lehetővé tette a szárazföldi életre való áttérést a négylábúak főosztályába tartozó ősi állatoknak, ez az evolúció pedig nagyjából 375 millió évvel ezelőtt következett be. Ám a pislogás kialakulásának visszakövetése kicsit sem volt egyszerű, hiszen ez a képesség a lágy szövetekben gyökerezik, amelyek nem maradnak fenn a fosszíliákban.

Ezért Thomas Stewart és Brett Aiello, a Penn State és a Seton Hill egyetem biológusai úgy határoztak, hogy nagysebességű videón, közelről követve fogják dokumentálni az iszapugró géb, egy pislogó hal viselkedését. A döntésüket az befolyásolta, hogy őseinkhez hasonlóan ez az alapvetően vízi hal is rengeteg időt tölt a szárazföldön.

A 24.hu szerint miután elég anyagot gyűjtöttek, összehasonlították az állat anatómiáját egy másik vízi haléval, amely nem pislog. Ez segített feltárni, hogy az állat pislogása a meglévő izmok átrendeződésével fejlődhetett ki, amihez új szövetek is társultak.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy az iszapugró géb és az ember pislogása közel azonos hosszúságú, sőt, a pislogás oka is hasonló, mint az embernél, ugyanis a kiszáradt szem készteti őket erre. Ám mivel az iszapugró gébnek nincsenek könnycsatornái, nyálkával és a környezetéből származó vízzel hoz létre könnyet. A szakemberek eredményeiről pedig a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban számoltak be részletesebben.