Ez a sorozat már azelőtt helyrehozta a Trónok harca 8. évadának legnagyobb problémáját, hogy egyetlen epizódot is láthattunk volna belőle. A George R. R. Martin Tales of Dunk and Egg novelláira épülő széria főszereplői Ser Duncan the Tall (Peter Claffey) és a fiatal Aegon Targaryen, azaz „Egg” (Dexter Sol Ansell). A történet egy vándor lovag és egy ifjú herceg kapcsolatára épül – jóval intimebb, karakterközpontúbb módon, mint amit a Trónok harca utolsó évadaiban megszoktunk.

A ScreenRant szerint a Trónok harca utolsó évadjai egyre inkább a látványos csatajelenetekre építettek, miközben a karakterfejlődés és az érzelmi ívek háttérbe szorultak. A készítők célja az volt, hogy újabb és újabb „Hardhome‑szintű” jeleneteket hozzanak létre, ám a kritika szerint ez éppen azt a mélységet ölte meg, amely a sorozat korábbi évadait naggyá tette.

A legjobb csaták – Hardhome, Blackwater, Battle of the Bastards – azért működtek, mert érzelmi és emberi történetekre épültek, nem puszta látványra. A 8. évad csúcspontja, a „minden csaták csatája” pedig annyira sötétre sikerült, hogy a nézők alig láttak valamit – a látványcentrikusság így önmaga paródiájává vált.

A Sárkányok háza sem mehetett vissza kicsibe

A Sárkányok háza ugyan szűkebb történetre koncentrált, a Trónok harca öröksége miatt nem engedhette meg magának, hogy kisebb léptékű legyen. Már az első évadban is óriási, sárkányos jelenetekkel indított, a 2. évad pedig még nagyobb látványt hozott.

A hét királyság lovagja viszont teljesen más irányt vesz: nem királyok és háborúk, hanem egy lovag és egy fiú személyes története, nem Westeros egészének sorsa, hanem hétköznapi emberek nézőpontja kerül előtérbe. Ez a váltás már önmagában kijavítja a 8. évad hibáját: „Ez egy kisebb, karakterközpontú sorozat lesz, így nem esik abba a csapdába, hogy a látványt a dráma fölé helyezze.”

A köznép szemszögéből – végre nem csak a nemesek története

A Trónok harca univerzumában a közemberek többnyire csak elszenvedői voltak a nagyok játszmáinak. A ScreenRant példaként említi Rhaenys koronázás‑romboló jelenetét, ahol „ezrek haltak meg csak azért, hogy látványos belépőt kapjunk”.

A hét királyság lovagja ezzel szemben „utcai szintű Westeros‑történet”, ahol Dunk – egy egyszerű lovag – és Egg – egy még tapasztalatlan herceg – szemén keresztül látjuk a világot.

Nem kell minden spinoffnak Trónok harcának lennie

A cikk hangsúlyozza, a franchise akkor működik jól, ha különböző stílusokat és műfajokat mer kipróbálni. Ahogy a Star Wars sem csak Mandalóri lehet, és a Marvel sem csak Loki, úgy Westerosnak sem kell minden alkalommal grandiózus, több tucat szereplős eposzt szállítania.