A széria George R. R. Martin Tales of Dunk and Egg című kisregényeit dolgozza fel, amelyek nagyjából száz évvel a Trónok harca eseményei előtt játszódnak. Bár ez a történet a szerző életművének kevésbé ismert darabja, a sorozat bebizonyította, hogy különleges helye van a Westeros‑világon belül.

A kisregények Ser Duncan the Tall és apródja, Egg kisebb léptékű, emberközeli kalandjait követik, az első történet pedig – The Hedge Knight – Dunk lovaggá válását mutatja be az Ashford Meadow‑i tornán. Ezt adaptálja a sorozat első évada, ami már az első epizódokkal jelezte: egészen más hangulatot hoz, mint a Trónok harca vagy a Sárkányok háza.

A ScreenRant szerint a széria egyszerűbb, könnyedebb és jóval bensőségesebb, mint elődei – ugyanakkor sokkal közelebb áll Martin eredeti könyveinek hangulatához.

A cikk kiemeli, bár a Dunk és Egg történetek valóban egyszerűbbek, mint az A Song of Ice and Fire fő kötetei, a hangulatuk mégis összhangban van a teljes sorozat szellemiségével. A könyvek ugyanis nem csupán drámaiak és kemények, hanem befelé fordulóak, karakterközpontúak, politikailag árnyaltak, humorosak és finoman reményteli hangvételűek.

A hét királyság lovagja más

A hét királyság lovagja ezt a megközelítést hozza vissza, többek között azzal, hogy flashbackeket és narrációt használ Dunk belső gondolatainak megjelenítésére. Ez a módszer radikálisan megváltoztatja a történet hangulatát a Trónok harcához képest, és már két epizód után közelebb érezzük magunkat Dunkhoz, mint sok más karakterhez a franchise történetében.

A cikk emlékeztet arra, hogy a Trónok harca első évada még sokkal közelebb állt a könyvekhez. Ned Stark történetszála például „detektívregény” jellegű volt, ahol a nézők folyamatosan követhették a gondolatait és nyomozását. Ez a fajta karakterközpontú elbeszélés azonban Ned halála után eltűnt, és a sorozat egyre inkább a látványra, a brutalitásra és a politikai játszmákra épített.

A sorozat túl gyorsan nőtt túl önmagán, és a rajongói elvárások kiszolgálása miatt fokozatosan eltávolodott a könyvek árnyaltságától. Amikor pedig a sorozat utolérte a forrásanyagot, már nem volt visszaút. A Trónok harca befejezése óta a franchise folyamatos viták kereszttüzében áll. A Sárkányok háza ugyan népszerű, alig tekinthető valódi kánonnak. Ez sok rajongót aggaszt, különösen úgy, hogy több új spinoff is készül.

A hét királyság lovagja azonban reményt ad: Martin aktív közreműködésével a sorozat visszaállította a franchise alapértékeit. Ha a jövőbeli Trónok harca‑sorozatok is ezt a tónust követik, Westeros újra visszanyerheti azt a varázst, amely miatt a rajongók beleszerettek.